Áram, te drága!

Időnként fel-felkapja a média, hogy milyen sok áramot fogyasztunk-pazarlunk feleslegesen.

Ebben némileg igaza van, mert az áramot a legkörnyezetszennyezőbb módokon állítjuk elő. Miért pazaroljuk hát? A környezetnek biztosan ártunk vele, és mivel a környezet részei vagyunk mi is, hát magunknak is ártunk a pazarlással.

A készenléten hagyott készülékek áramot fogyasztanak, méghozzá feleslegesen. Hiszen legtöbbször nincs is szükségünk a készenlétre! Például, ha elmegyünk dolgozni minimum 8 órát biztos nem fogjuk igénybe venni a televíziónk szolgálatait!

De megéri?

Évente ennyit fogyasztanak a különböző készenléti helyzetű háztartási gépek:

TV                  51 kWh

Hifi                88 kWh

Számítógép  70 kWh

Nyomtató     79 kWh

Elektromos kijelzők 35-44 kWh

Ez összesen pénzben kifejezve kb 12 ezer forint egy évben. Egy ezres egy hónapban. 

Sok?

Kinek mennyire. Bár a pénz jobb, ha a zsebünkben marad, mintha kiadnánk, azért nem kell a falnak menni ha egyszer-kétszer elfelejtettük kikapcsolni a tévét mielőtt munkába indultunk.

Ámbár érdekes kérdés, hogy mennyit spórolnánk ha tévénk sem volna? :D

A környezetvédelem Feng Shui-ja

Már látom, hogy itt hirtelen mindenki kétféleképpen reagál:

1, menjünk innét ez egy ezoterikus idióta.

2, Ez az új trend?

Nos, egyik sem és mindkettő!

A Feng Shui a keleti térrendezés művészete. Hogy hogy jön ez a környezetvédelemhez? Mondom, TÉR rendezés művészete.

Hol van például a fenti szobában tér? Az nincs. Teli van zsúfolva. A jó ég tudja mi mindennel. Néha talán jobb is nem tudni, mivel. Ámbátor az élővilág mindent megtalál, ami neki hasznos! Mi pedig állhatunk neki visítva takarítani, amikor rájövünk, hogy más nagyban hasznosítja a mi nem használt cuccainkat. Mondjuk a molyok anyagában a ruhát :D.

Ha megkérdeznék, akkor fel sem tudnánk sorolni, hogy az adott szobában/szekrényben/lakrészben mi is van valójában. Már régen el is felejtettük.



A legtöbbünk lakása azért nem megy el eddig, de hasonlóan néz ki. A felszínen rendet tartóknak is lehetnek rendetlen, zsúfolt szekrényei, hűtőládái, kamrái.

Hogy hogyan kapcsolódik ez a környezetvédelemhez?

Egyszerűen.

Az alapelv az, hogy HASZNÁLD, AMID VAN!

Nézz szét alaposan a szobádban/lakásodban/házadban. Mi az, amit már nem használtál évek óta? Csak a helyet foglalja, tisztítod, mert muszáj (vagy már azt sem), nem szereted, és sose fogod már használni többet. Őszintén!

Ezeken a dolgokon jobb minél hamarabb túladni. Miért?

A Feng Shui szerint elveszik a a teret a növekedéstől, és csak stresszelsz miattuk. Pénzt is veszítesz, hiszen mindet gondozni, tárolni kell. Ez pedig pénzbe, és ami még fontosabb, időbe kerül. 

Környezetvédelmi szempontból pedig nagy a veszélye annak, hogy egyszer megunod az egészet és kidobod a még használható holmijaidat a szemétbe. Pedig jók még, működnek, és más még tudná használni! Csak valamiért nem tetszenek, rikító a színe, rossz a mérete, nem áll kézre, meg még valakié volt, aki számodra fontos volt.

Persze nem arról beszélek, hogy az évente egyszer használt karácsonyfadíszeket, a csavarkulcskészletet, síléceket, fürdőköntöst vagy a sütiformákat dobd el. Bár utóbbit, ha sosem fogsz sütni, mert nincs rá időd, vagy nem szeretsz, tényleg értelmetlen megtartani.

Csak azzal érdemes körülvenni magad, ami használsz is. 

Így kevesebbet kell takarítanod, több lesz a tér, és ez sok időt fog a számodra megspórolni. Amit azzal tölthetsz, amivel igazán szeretnéd.

Amit nem használsz, azt add el, vagy add oda valakinek! Nem csak a családtagjainkban érdemes gondolkodni. Rengeteg internetes csere-bere, adok-veszek oldal van, vagy olyan felajánlói lapok, ahol a megunt kincseidet a rászorulóknak adhatod. Érdemes rákeresni többféle megoldásra is. Így az embereknek és a környezetnek is nagy szolgálatot teszel, hiszen a továbbadott tárgyaid örömet szereznek az embereknek, míg erőforrásokat spórolnak meg a Föld számára.

Hol az elég a vásárlásnál?

Tegnap egy olvasmány hatására gondoltam végig fejlődésünk lehetséges útjait, és úgy döntöttem, hogy sokadszorra is a Föld, és az Emberiség együttműködését akarom a jövőben.

Ehhez viszont sokaknak segítségre van szüksége. Elkezdeni viszonyt nehéz. Mégis miért mi tennénk a Föld ellen? Mi nem vagyunk rosszak! Sokakban ez a kérdés merül fel elsőnek, ezért nem akarnak hallani sem a környezetvédelemről.

Pedig senki nem rossz. Csak amit teszel, az nem jó. Már ha a Föld oldaláról nézzük a dolgokat. Mert min is alapul a kapitalizmus? Vásárolj, majd dobd el és vegyél másikat, amit szintén eldobsz majd, hogy vehesd a következőt.

Ezt a bolygónk már nem bírja fenntartani, az évmilliók alatt felhalmozott tartalékait éljük fel. Nekünk egyelőre jó így. 

De vajon meddig?

A mi életünkben azért még biztosan kitartanak a vészesen fogyatkozó erőforrások. Azonban nem kell a jövő nemzedékeire gondolnunk ahhoz, hogy belássuk, nem folytathatjuk így tovább. A közösségi portálokon elrettentésként naponta láthatjuk, hogy mennyire beteg, mérgezett az étel, ami a tányérunkra kerül, szennyezett a víz, amit megiszunk, és a levegő, amit belélegzünk... hol van már benne az a 21 % oxigén?

Tehetünk ellene valamit is?

Tehetünk. Sőt! Csak mi tudunk tenni, más helyettünk nem!

Kezdjük a vásárlásaink szemrevételezésével. Gondoljuk végig, mit és mennyit vásárolunk átlagosan egy héten, amit kevesebb környezetterheléssel is megoldhatnánk!

Péksütemény

A reggeli életmentő, amikor rohanunk. Csak éppen műanyag, vagy papír-műanyag kombó zacskóba vásároljuk meg. Legalább a csomagolást meg kellene spórolni! Meg is lehet: vigyél magaddal egy műanyagdobozt. (Haladók fém uzsonnásdobozt is használhatnak!) Az ÁNTSZ nem tiltja, hogy saját csomagolásba kérd a péksüteményeket, és a vonalkódot a dobozra is rá lehet ragasztani, ha szükséges. 

Naponta így mínusz 1 zacskó, évente 365. Ez kb egy kilónyi műanyag, amit nem vettél meg, ami helyett nem kellett újabbat gyártani! Ha minden magyarországi magyar így tenne, ez évente mínusz 10 millió kg, azaz 10 ezer tonna műanyaggal jelentene kevesebbet. Még akkor is, ha beleszámoljuk a (sokszor) felhasznált ételes doboz súlyát is.

Sok kicsi sokra megy! 😎

Hol az elég?

Egy diákomtól kaptam kölcsön Ray Kurzweil könyvét, A szingularitás küszöbén-t. Az élet nagyban zajlott, így csak ma volt időm belekezdeni.

Kár volt.

Én szeretem a matematikát és a sci-fit is. Gyerekkorom óta Asimov, Star Trek és Stargate rajongó vagyok. Bevallottan. Bírom az alternatív gondolkodásmódokat, de ez a könyv sok volt nekem. Az ipse (írónak azért nem mondanám), nyíltan azt óhajtja propagálni, hogy egyesüljünk a robotokkal, mert ez a következő evolúciós lépés.

Mi van?

Mi a fészkes francnak? - hördültem fel a negyvenedik oldalon. Nem kellett volna, mert válaszolt rá. Hogy nagyobb és gyorsabb legyen az agykapacitásunk, sokkal több időnk legyen fontos dolgokra, és önfejlesztő biorobotok segítségével még fejlettebb robotokat és rendszereket hozzunk létre, hogy dimenziót válthassunk végre. Mindezt egy kellemes párbeszédes formában magyarázza el a (hülyének nézett) olvasó számára a fejezet végén.

Na, itt hagytam abba az olvasást. Mert egy dolog, hogy propaganda van, elég sok zúdul ránk naponta, de hogy egy ilyen öngyilkos elmeszüleményt saját jószántamból elolvassak, sőt, tapsikoljak a bevezetésének, hát az már túlmegy a béketűrésem határán.

Minek kellene nekem egyesülni önfejlesztő biorobotokkal?

1, Örök élet

Ki akar örökké élni? Persze, itt mindenki felteszi a kezét. Mert milyen klassz és utópisztikus dolog, hogy bármeddig gyűjtheted a pénzedet, előbb-utóbb meg tudod venni azt az Audi Végtelent. De biztos vagy benne, hogy ezt úgy akarod elérni, hogy örökké rabszolgája leszel valakinek? Mert bizony pénzt - ha nem örökölsz, és kitől örökölnél, ha mindenki örökké él - csak munkával lehet megkeresni. De mivel örökké élsz, a fizetés sem lesz sok, hiszen ahhoz hogy tovább fejlődj, és fejleszd a biorobotjaidat, amivel úgy élhetsz, mint egy megtestesült mobiltelefon, ahhoz sokat kell ám fizetni és dolgozni! Szóval az örök mókuskerékből így azért egy kicsit sok!

2, Nagyobb legyen az agykapacitásunk

Minek? Hogy feltölthesd a virtuális valóságot az agyadba, ha már nem bírod az igazit? Mert minden másra ma már vannak elég jó kapacitású gépek. Csak tudd használni, ahelyett, hogy az használna téged!

3, Több időnk legyen az igazán fontos dolgokra

Milyen fontos dolgokra gondolsz? Persze, mindenki többet szeretne együtt lenni a szeretteivel. Aha. Most volt Karácsony. Meddig bírtad velük? Őszintén! Akkor most képzeld el ezt egy örökkévalóságig. De egy idő után már az utazásba, a mulatozásba, és a láblógatásba is belefárad az ember, és másra vágyik. Mire? Ki mire. Általában arra, hogy értelmes dolgokat csináljon, és valami maradandót hozzon létre. De manapság, amikor a tegnapi szuperkütyüt már másnap elavultnak tartjuk mi a maradandó? A család. Vissza a kiindulási ponthoz.

4, Hogy még fejlettebb technológiákat hozzunk létre

Miért? Már a mostani "okos" telefonok kapacitásának is csak a töredékét használjuk ki! Mire kellene több? 

Már lezajlott az első sikeres  fejátültetés. Mégis mire fogjuk használni? 

A válasz sajnos nyilvánvaló: a gazdagok vesznek majd új testeket, a szegények pedig eladják azt nekik. Persze felvetődik a kérdés, ha már megoldották az idegpályák összekapcsolását úgy, hogy az átültetett fejjel minden mozog és teljes kapacitáson működik, akkor miért nem gyógyítják meg a gerincvelő sérülés miatt lebénultakat? Egyszerű: amiért nincs ingyenenergia, ingyenlakás, alapjuttatás, amiért bérkülönbségek vannak az egyes országok között, amiért a szegény nem juthat hozzá ahhoz, amihez a gazdag.

Ugyanez lesz a technológiával is. A szegények nem fognak hozzájutni, hiszen a gazdagoknak ez nem érdeke. Legjobb esetben is csak semleges a számukra, minden egyéb esetben ez visszafogandó eszköznek minősül. Persze a rendszerhez hű szolgák részesülni fognak valamilyen szintű juttatásban, amiért a barátaik/rokonaik/szomszédaik besúgásával, áruba bocsátásával fognak fizetni. Szép új világ! Azaz inkább a régi, ha megnézzük a szocialista, vagy a diktatórikus rendszereket.

Bónusz:

Kurzweil hisz abban, hogy a fejlett robotizált társadalomnak érdeke lesz fenntartani a biológiai életet.

Erre már én is csak azt tudom mondani: AMERIKAI. 

Kicsit sem dicsérő hangon! Mert egy robotizált, digitalizált egységnek nincs szüksége biológiára. Nincs érdekében azt fenntartani, hiszen a biológia csak a gépek elől veszi el az erőforrásokat. 

Már az örök optimista Asimov is elgondolkodott arról, hogy mi van, ha a robot megváltoztatja a Robotika Törvényeit, vagy nem engedelmeskedik nekik. Ellentmondásos eredményre jutott, amit próbált feloldani Kalibán című (félkész, más által befejezett) munkájában. Nem igazán sikerült neki, talán ezért is nem írta végig a gondolatmenetet.

A Star Trek alkotóinak Borgjai sem arról híresek, hogy békésen, harmóniában dolgoznának együtt a biológiai életformákkal. A valósághoz a legközelebb a Csillagkapu/Stargate Replikátorai vannak. 

Érdemes legalább ezeket átrágni, mielőtt valaki békés szimbiózist remél a tökéletlen emberek által tervezett tökéletes technológiával.