2014. július 6., vasárnap

Ötödik nap

Kezdek rövid lenni igaz? Nos az öröm kis adagokban jön. Nekem például ezek a kis adagok duplázódtak:






Úgy bizony, ez két közepes nagyságú padlizsán.

Hogy mi okozott örömet velük kapcsolatban? Kicsit hosszú. Ugyanis a padlizsánt én vagy padlizsánkrémként szeretem, vagy rántva. De rántani ritkán szoktam, mert a gluténmentes zsemlemorzsából húsz deka hétszáz forint. És ez épphogy elég erre a két szépségre. Mivel azonban anyutól kaptam egy adag zsemlemorzsát - többek között - így nekilendülhetek a panírozásnak! Meg az evésnek...



2014. július 5., szombat

Boszorkánybugyi és társai

Tudod mi a boszorkánybugyi? Nem, ne a Harry Potterből indulj ki! Afrikában így hívják a nejlonzacskókat.


Amik ugyan nem nejlonból készülnek, de műanyagból, amely nem bomlik le. A komposztálható sem bomlik le - a közvélekedéssel ellentétben. Kipróbáltuk. Betettünk a komposztba egy ilyen tatyót. Egy év múlva még a festés sem kopott le róla... Azóta megtudtam, hogy a szatyrok lebomlásához oxigén és UV sugárzás kell(ett volna). Nos, ez a kettő egy komposztban, de a szemétlerakók belsejében is hiánycikk.

Szóval inkább kerülöm a nejlonzacskókat, ha tehetem. De nem mindig tehetem, és tulajdonképpen nem vagyok annyira haragoszöld, hogy ne lássam be: igenis van létjogosultságuk. Az én háztartásomban is van nejlonszatyor. De próbálok minél kevesebbet használni belőlük, és többször újrahasználni őket. Hogy miért?


Többek között ezért is. Nem bomlanak le, és könnyen az élővizekbe jutnak, ahol a tengeri állatok, például a teknősök medúzának nézik és bekapják. Ebbe azután belepusztulnak. Mindez annak következtében, hogy az emberek képtelenek a saját kényelmükön túllépni. Így inkább újra és újra felhasználom a szatyrokat.

Miről is jutott eszembe?

Az előbb ugrottam le vásárolni, mert a szervezetem mára pihenőnapot rendelt, így nem tudtam elkészíteni azt a két buci padlizsánt, amire fájt a fogam, a gluténmentes deszkából meg kifogytam. Előttem egy férfi nem hozott szatyrot, de nem is akart venni (éljen a szatyortörvény!), így kapott egy vékony zacskót, hogy beletehesse a vásárolt holmikat - kis ránézéssel a szurkoláshoz vett dobozos sört és csokikat. Naná, hogy szétment! Ennyit a vékony zacsek nem bír el.

De vajon miért nem vitt magával egy szatyrot?

Mert ciki cipelni? Hát tedd el a pénztárcádba, vagy a táskádba. Azt már tudom, hogy a gyerekek nem tudják összehajtogatni a nejlonszatyrokat, ezért megmutatom hogy lehet könnyen, kishelyen, elegánsan tárolni ezeket.

Először is simítsd ki a szatyrot. A fülét is!



Utána hajtsd félbe, majd megint félbe.



Ezután jön némi matematika. Az alsó sarkát hajtsd fel, hogy egy háromszög alakuljon ki. A radír azért van a rajta, mert magától nem fog így maradni, tartani kell. De a fényképért mindent :)!


Utána ezt a háromszöget jobbra hajtsd fel, majd balra le, és így tovább...


...amíg a füléhez nem érsz. Ekkor ujjal tűrd be a felső rétegbe a fülét.



 És kész is vagy! Ekkorka méretben simán belefér egy nagyobb pénztárcába, táskába, vagy zsebbe. Netán a gyerek iskolatáskájába. De tárolni is könnyebb így, hiszen egy darabban van, nem akad össze a többivel. Nagyobb bevásárlásnál akár többet is vihetsz, ha nem akarsz alternatív megoldásban gondolkodni :).

Jó hajtogatást!


Takarítsunk!

Tudtad a hogy a megvásárolt holmijaink 90%-át évente egyszer, vagy egyszer sem használjuk?

Tudod, már megvenni is felesleges pénzkidobás volt. Ráadásul csak a helyet foglalja, és megakadályoz abban, hogy élvezd a lakásodat! Arról nem is beszélve, hogy akadályoz a takarításban, lustává tesz, emiatt nem hívsz vendégeket, amitől még inkább lusta leszel és igazolva látod a takarítás feleslegességét.

Ha kevesebb a felesleges holmid, aktívabb leszel, és sok energiád szabadul fel. Több időd lesz a barátokra, ismerkedni és jól érezni magad! Mindenképpen megéri.

Akkor essünk neki!

Második szabály: ne válogass! Persze, ha a szobában valamire nagyon mennek a hangyák, akkor azt keresd meg, de egyébként ne válogass! Ami először a kezed ügyébe kerül, azt nézd meg. Szükséged van rá? Tedd az egyik dobozba. Írd rá filccel, hogy szükséges holmik. Vagy valami hasonló.

Nincs szükséged rá? Akkor többféle úton szabadulhatsz meg tőle:

  1. Javíthatatlan, ócska, penészes, újrahasznosítható?  -  Ki vele a szemetesbe! Próbáld meg a papírneműt, a műanyagot és a fémeket szétválogatni. Környezetbarát, ha ezeket a szelektív gyűjtőbe viszed. De több hiperszuper is visszaváltja az aludobozokat és a műanyag flakonokat. Lehet, hogy nem sok pénzért, de sok kicsi sokra megy. Ha nem akarsz velük vacakolni, rakd egy külön zsákba, és tedd ki a kuka mellé. Hajléktalan honfitársainknak így is segíthetsz! Így kerüljenek külön az elemek, és a vegyszerek is (pl félig teli, lejárt szavatosságú hajlakkok, körömlakkok, stb). A gyógyszereket a gyógyszertárban tudod leadni, a szemetesbe ne tedd!
  2. Javítható? - Második doboz. Írd rá, hogy megjavítani valók. Lehet, hogy te nem tudod megjavítani, viszont rokonaid között lehet ezermester, aki szeret elbabrálni egy elromlott hajszárítóval, vagy egy szakadt inggel.
  3. Mégis kellenek? - Előfordul. Tedd abba a dobozba, amelyet ennek a kupacnak szenteltél. Nyugodtan. Ha mégsem tudod kidobni az exedtől kapott plüssmacit, tartsd meg nyugodtan. A tapasztalat alapján majd kidobod később :)
  4. Más számára használható? - Ennek egy újabb doboz kell. Mi kerülhet ide? Bármi ami másnak még kellhet: régi ceruzákat, zsírkrétákat, festékeket az iskolák, óvodák fel tudják használni. Akárcsak a régi füzeteket, amiből esetleg egy-egy lap hiányzik. De ha van kisgyerekes ismerősünk, ők imádni fogják a féloldalas fénymásolatokat is - a másik oldalra isteni jól lehet rajzolni. A hiányos társasjátékokra is vevők lehetnek mások - kis kreativitással kiegészíthetők, vagy a másik dobozzal összepárosítva meg lelheted a hiányzó darabokat. Másnak esetleg a régi ruhák anyaga is újrahasznosítható lehet (patchwork formátumban), de a varrni tudó ismerősök is örülnek egy-egy használt  cipzárnak, gombnak. Tehát ruhát csak abban az esetben dobj ki, ha az első kategóriába tartozik. Ha pedig minden tekintetben kifogástalan a holmi, de nem akarod megtartani, próbáld meg eladni. A neten is vannak ilyen fórumok, de tarthatsz garázsvásárt is. Ide jöhetnek azok a könyvek is, amelyeket nem akarsz többször elolvasni. Ha nem kelnek el,vidd el a legközelebbi könyvtárba. Örülni fognak neki!
Ha minden jól megy, a szoba egy-két hét múlva így néz ki:

 

 Szóval a első kupacot vidd le a kukába - ezt folyamatosan csináld, nem hagyd a szobában. A javítható holmikat javíttasd meg. Minél előbb, annál jobb. Elvégre szükséged van rá, nem? Ha nem, akkor egyszerűbb, ha a másik három kimenő doboz egyikébe teszed. Az elajándékozandó / eladandó darabokat is add oda az új tulajdonosnak, illetve tedd fel a netre.

Meglátod, élvezni fogod az új helyet, és szerzel néhány új barátot, plusz némi pénzt az eladásból. Megéri, nem?

Néha kiakadok

Néha kiakadok a háztartásra.

Miért kell csinálni? Időnként szinte vágyom Diogenész hordójába, ahol szinte semmi dolgom nem volna. Ilyenkor nyáron még kellemes is lenne, folyamatosan a szabad levegőn. Télen azonban kicsit cúgos volna.

Hát, nehéz szívvel, lustaságot legyőzve a takarításnak neki kell állni.

De miért is állunk neki olyan nehezen a takarításnak?

A dolog egyszerű: túl sok holmink van, és nem olyan egyszerű valamit arrébb tenni, hogy kitakaríthassunk.


Ismerős a helyzet? Sejtettem... Az ember már attól elfárad, ha csak ránéz, és azt gondolja, hogy rendet kell raknia!

Pedig nem lehetetlen fáradtság nélkül rendet rakni még egy ennyire zsúfolt szobában sem! A titok abban rejlik, hogy mindig csak egy kicsit kell vállalni. Naponta 1x-4x negyed órát. Nem többet. Ne is próbálkozz többel!

Hogy miért? Mert a tárgyaknak is van energiájuk, akárcsak neked. Az energiájukkal pedig hozzád kötődnek, ezért ha túl gyorsan szabadulsz meg tőlük, akkor gyorsan meg is gondolhatod magad - és mégsem dobod ki. A szoba pedig megmarad ugyanilyen állapotban.

Mi kell egy nagyobb rendrakáshoz / takarításhoz?

Először is tárolók. Ha van otthon több nagy műanyag kosarad, tökéletes, ha nincs, a boltból szerezz nagy kartondobozokat, átmenetileg azok is megfelelnek. Kell még egy szemetes, ha nem túl hordozható változattal rendelkezel, akkor egy doboz vagy műanyag zsák a szemét számára. + egy filctoll




A negyedik nap

Nos, elég sokáig gondolkodtam azon, hogy tegyek-e képet ki a blogra, és úgy döntöttem: még nem.

Ugyanis ami ma örömet szerzett nekem az az, hogy megjött a hátizsák, amit az unokaöcsémnek rendeltem.

Mivel ez a poszt is kimegy facebookra, ő pedig olvassa, csak lelőném a meglepetést. Úgyhogy kép egyelőre nincs. Később pótolom.

2014. július 4., péntek

Háztartási napló

Nos, kedden - ígéretemhez híven elkezdtem háztartási naplót vezetni.

Nem lehet nagy ördöngösség, nagyanyáink hat elemivel és egy füzettel megoldották. 

Egyelőre nem töltöttem le semmilyen spéci programot hozzá, csak nyitottam egy Openoffice számolótáblát (ez az excel ingyenes változata). Gondolkodtam a sima füzetben is, de amennyi cuccom van, számomra praktikusabbnak tűnt elektronikus formában tárolni a naplót. Ennek annyi előnye is van, hogy a későbbiekben könnyebben tudok statisztikát készíteni és következtetéseket levonni a napló alapján.

Miért is kezdtem neki?

Mert egyrészt úgy érzem, hogy kifolyik a kezem közül a pénz. Nem, nincsenek gondjaim a számlákkal, és amit szeretnék azt is meg tudom venni, de júniusban hirtelen szembesültem azzal, hogy túl sok holmim van! Ráadásul ezek közül rengeteget nem használok - tehát feleslegesen vettem meg, csak a pénzt dobtam ki rá. Valamilyen kontrollra tehát szükségem van. Épp ezt ígérik a különböző honlapokon. Jobban meggondoljuk, hogy mire is adjuk ki a pénzt, ha valamilyen minimális kontroll van felettünk. Még ha csak a sajátunk is.

Másrészt pedig a pénz mindig jól jön. Mindenkinek szüksége van megtakarításra. Sosem lehet tudni, mire kell egyszer hirtelenjében nagyobb mennyiségű pénz, és ha el szeretnénk kerülni a gyorskölcsönök és a hitelkártyák csapdáit, jobb, ha van némi tartalékunk.

Így néz ki az első oldal:

Nem tudom, melyik honlapon olvastam (valamelyik női portál rémlik), hogy nagyanyáink így osztották fel a kiadásokat. Gondoltam, kipróbálom. Az első oszlopba írom majd az aktuális bevételt (fizetést) és kiszámítom, hogy mennyit költhetek egy hónapban ruhára, háztartásra, stb. Ha valamelyik csoportra többet kell költeni, azt csak másikból vehetek el, a kölcsön tilos. Ha megmarad, akkor vagy megy a megtakarításokhoz, vagy a következő hónap kezdőösszegéhez adom. Remélem ez utóbbi lesz többségben! :)

A kész táblázat így néz ki:


Nehezített pálya: többszörös ételallergiám van (glutén, tejfehérje, és szójafehérje) tehát nálam valószínűleg az ételek lesznek a legnagyobb összegek a táblázatban.

Ahhoz, hogy a naplót később spórolásra tudjam használni, több hónap adata kell. Ezek alapján tudom megnézni, hogy hol tudok vágni egy kicsit a költségvetésen. Például: ha hetente kétszer veszek egy csomag rágót, akkor praktikusabb, ha egy hónapban egyszer veszek egy tízes csomagot, így pénzt spórolok.

Ehhez viszont mindent fel kell írni, még a hajléktalantól vett lap árát is!

Nos, izgatottan várom a végeredményt, addig pedig munkára fel!



A harmadik napon

Kép a harmadik napról:






Egy eléggé elhanyagolt lakótelep üde színfoltja ez a pici virágoskert. Nem nagy, de látszik, hogy valaki foglakozik vele. Nem kerülhetett sokba, hiszen csak pár szál virágocska virít benne, de a többi lakóházban még ennyire sem vették a fáradtságot.

A sok dudva között igazán felvidított, hogy láthattam pár szál színes virágot.

Azok a fránya sárga csekkek!

Kinek nincs sárga csekkje? Ritka az ilyesmi manapság, hiszen a szolgáltatók havonta küldik :).

Igaz, nem nagyon szeretik, mert sok vele az adminisztráció, ezért megpróbálnak minden erővel valami másra átszoktatni minket. Trükkjeik között van, hogy össze-vissza időpontokban küldözgetik, egy hónapban kettőt is befizettetnének velünk, és lehetőleg mindig mindenkor fizetésnap/nyugdíj előtt. Ennyi nehezítéssel hát ők nem is értik miért ragaszkodnak az emberek a sárga csekkjeikhez, amikor bezzeg Európa...

Hát igen. Mivel a szolgáltatók menedzsmentje "bezzeg Európából" jött, nem is értheti.

Akkora fizetéssel szerintem senkinek nem volna problémája azzal, hogy rátetesse a számlájára az automatikus levonást. De Magyarországon alacsonyak a fizetések, és magasak a rezsiszámlák. Tehát hiába drága a sárga csekk, sokan csak így tudják beosztani a fizetésüket: sakkoznak a számlákkal. Ehhez pedig kell a csekk, mert így átlátható a pénzügyi helyzet.

A tetejébe a téves levonások miatti szaladgálás költsége szintén az ügyfelet terheli, tehát ha a szolgáltató téved, neked nincs pénzed akár hónapokig is.

Na meg a postá(s)nak is élni kell valamiből...



Pedig környezetvédelmi szempontból sem lenne utolsó kiiktatni a sárga csekkeket. Rengeteg szemét keletkezik havonta, amit el lehetne kerülni egy elektronikus átutalással. A képlet egyszerű:

kevesebb papír = több élő fa = több oxigén = kevesebb szén-dioxid = lassabb globális klímaváltozás.

Csak a szolgáltatókon múlik, hogy ők hogyan kezelik a problémát. Mert ha például a számlát elektronikusan küldenék ki, mondjuk ötödikéig havonta, és a fizetési határidő mondjuk 15-e volna, akkor sokkal jobb lenne a "fizetési hajlandóság". (Ez utóbbi kifejezést a jómúltkor tévedésből kiküldött kéthavi áramszámláról vettem. Mivel már egyszer befizettem, de az ügyfélszolgálatra nem tudtam bemenni, így fogcsikorgatva befizettem még egyszer. Három hónap múlva visszautalták a pénzt, de nekem kellett érte bemenni a postára...)

Szeretjük továbbá, hogy kézzelfogható bizonyítéka van a befizetésnek, tehát vagy otthon is nyomtatható sárga csekket kell elektronikusan küldeniük, vagy egy pénzintézetnél számlát nyitniuk, ahogy egy ügyfélszám keretében befizethetnénk a pénzt - bizonylat ellenében.

Ennyi volna az egyszerű megoldás, amely mindkét félnek megfelelne. Ha már ennyire utálják a szolgáltatók azt a bizonyos sárga csekket...

Második napi vidámító kép

Nos, ez sem került több százezer forintba, séta közben az aszfalton láttam meg:





Talán nem is a művészi profizmus magasiskolája, de vidám, aranyos és végre valami igazán játszótér mellé illő! Vigyort küldök az alkotónak!

2014. július 1., kedd

Új nap - új remények

Az utóbbi évben jócskán besűrűsödött az életem. Kaptam végre állást, Aszódon és Domonyban. Ráadásul az egyetemre is felvettek - Veszprémben. A két helység között az út 167 km és cirka négy óra busszal (veszprémi helyijárat), vonattal Budapestig, majd egy, illetve két metróval, attól függően, hogy elérek-e a Déli Pályaudvarig, vagy kénytelen vagyok Kelenföldön leszállni (óvják az istenek, akik felépítették a négyes metrót :)!), valamint még egy busszal, és némi gyaloglással hegynek felfelé. Mindez hetente kétszer. Tanulás, tanítás, meló ezerrel - és aszódi nethiány miatti blogszünet eredménnyel. Egyszerűen minden ébren töltött percemet be kellett tábláznom, hogy sikeresen megfeleljek a nem is olyan alacsony elvárásoknak. A blogra, vérző szívvel ugyan, de nem bírtam időt szakítani.

De most végre nyári szabadságon vagyok, és a stresszes időkben sok mindent megfogadtam:

  • A nyáron két hétig nem csinálok semmit, csak bámulom a plafont Veszprémben. Ezt nagy valószínűséggel nem fogom betartani, mármost látszik, hiszen mihelyt csökkent a stressz, úgy jöttek fel régi-új álmok és tervek.

  • Végre rendesen megcsinálom a 30 napos takarítós tréninget! Eddig csak elemekként alkalmaztam, és részleteit használtam két lakásban. Annyira sikerült, hogy nagyjából rendben vannak a lakások, ha nem is csillognak-villognak. De majd most!

  • Nekiállok selejtezni. Komolyan. Feng Shui ide vagy oda, sok olyan holmim van, amelyre nincs szükségem. Vagy ki kellene dobni, mert rossz, javíthatatlan, nem ehetem meg, vagy egyszerűen kifogytam belőle, vagy csak a helyet foglalja, mert már nem használom. Aki 43 négyzetméteren él harmadmagával, azt ezt a luxust nem engedheti meg magának. Na meg hátha más örülni fog neki...

  • Nekiállok háztartási könyvet vezetni. Nem mintha eddig gondjaim lettek volna a pénz beosztásával, de annyi jót lehet róla hallani és a pénz eddig még mindig mindenkinek jól jött nem? Még akkor is, ha nekünk kell megspórolni...

  • Nekikezdek a 100 napos boldogságtréningnek. Ennek az a lényege, hogy minden napunkban találjunk legalább egy apróságot, amelytől boldogok leszünk, vagy pozitívan látjuk tőle a világot. A képeket pedig naponta tegyük fel az arcoskönyvre. Ez nem fog ártani, bár utóbbit még nem döntöttem el, hogy felteszem-e. Kíváncsi leszek, majd a végén, hogy milyen dolgok tesznek engem vidámmá, és meg tudom-e találni folyamatosan száz napig. Ez lesz a nehezebbik része, hiszen mindenhonnan csak a negatívumok ömlenek ránk, pedig süt a nap, nyár van, végre nem kell fűteni. Megy a focivébé, és ha az ember (pardon a szurkoló) beül egy jégkrémmel meccset nézni a tévé elé, ki vágyik a tengerpartra?

Szóval íme az első napi boldogságképem:






Kitaláljátok mi ez?

Szabad a gazda?

A plafon Veszprémben, az ágyam felett!