Új nap - új remények

Az utóbbi évben jócskán besűrűsödött az életem. Kaptam végre állást, Aszódon és Domonyban. Ráadásul az egyetemre is felvettek - Veszprémben. A két helység között az út 167 km és cirka négy óra busszal (veszprémi helyijárat), vonattal Budapestig, majd egy, illetve két metróval, attól függően, hogy elérek-e a Déli Pályaudvarig, vagy kénytelen vagyok Kelenföldön leszállni (óvják az istenek, akik felépítették a négyes metrót :)!), valamint még egy busszal, és némi gyaloglással hegynek felfelé. Mindez hetente kétszer. Tanulás, tanítás, meló ezerrel - és aszódi nethiány miatti blogszünet eredménnyel. Egyszerűen minden ébren töltött percemet be kellett tábláznom, hogy sikeresen megfeleljek a nem is olyan alacsony elvárásoknak. A blogra, vérző szívvel ugyan, de nem bírtam időt szakítani.

De most végre nyári szabadságon vagyok, és a stresszes időkben sok mindent megfogadtam:

• A nyáron két hétig nem csinálok semmit, csak bámulom a plafont Veszprémben. Ezt nagy valószínűséggel nem fogom betartani, mármost látszik, hiszen mihelyt csökkent a stressz, úgy jöttek fel régi-új álmok és tervek.

• Végre rendesen megcsinálom a 30 napos takarítós tréninget! Eddig csak elemekként alkalmaztam, és részleteit használtam két lakásban. Annyira sikerült, hogy nagyjából rendben vannak a lakások, ha nem is csillognak-villognak. De majd most!

• Nekiállok selejtezni. Komolyan. Feng Shui ide vagy oda, sok olyan holmim van, amelyre nincs szükségem. Vagy ki kellene dobni, mert rossz, javíthatatlan, nem ehetem meg, vagy egyszerűen kifogytam belőle, vagy csak a helyet foglalja, mert már nem használom. Aki 43 négyzetméteren él harmadmagával, azt ezt a luxust nem engedheti meg magának. Na meg hátha más örülni fog neki...

• Nekiállok háztartási könyvet vezetni. Nem mintha eddig gondjaim lettek volna a pénz beosztásával, de annyi jót lehet róla hallani és a pénz eddig még mindig mindenkinek jól jött nem? Még akkor is, ha nekünk kell megspórolni...

• Nekikezdek a 100 napos boldogságtréningnek. Ennek az a lényege, hogy minden napunkban találjunk legalább egy apróságot, amelytől boldogok leszünk, vagy pozitívan látjuk tőle a világot. A képeket pedig naponta tegyük fel az arcoskönyvre. Ez nem fog ártani, bár utóbbit még nem döntöttem el, hogy felteszem-e. Kíváncsi leszek, majd a végén, hogy milyen dolgok tesznek engem vidámmá, és meg tudom-e találni folyamatosan száz napig. Ez lesz a nehezebbik része, hiszen mindenhonnan csak a negatívumok ömlenek ránk, pedig süt a nap, nyár van, végre nem kell fűteni. Megy a focivébé, és ha az ember (pardon a szurkoló) beül egy jégkrémmel meccset nézni a tévé elé, ki vágyik a tengerpartra?

Szóval íme az első napi boldogságképem:

Kitaláljátok mi ez?

Szabad a gazda?

A plafon Veszprémben, az ágyam felett!