Szatyorral a boltba!

Te mivel mész bevásárolni? Nem úgy értettem, hogy kocsival, gyalog, vagy biciklivel, hanem ha le kell ugranod a sarki boltba, mert a vacsorához nincs elég tej. Mivel muszáj – válaszolhatod.

Én azonban a táskádra vagyok kíváncsi. Annak is az anyagára. Mert a biztos vagyok abban, hogy nem fogod a kezedben tartani hazáig a tejet, vagy a margarint. Bele fogod tenni egy táskába. Méghozzá, a legtöbben műanyag táskába fogják tenni. Igaz, tavaly óta már fizetni kell a reklámszatyorért az áruházakban, nem dobálhatják utánunk kilószámra, de még így is sokan vannak, akik számolatlanul vásárolják. Aztán otthon rövid időn belül a kukába kerül. A kukákból pedig jobb esetben a lerakókra, rosszabb esetben az égetőművekbe. Ugye emlékszel a dioxinra? A műanyagok égetésekor keletkezik.

Miért ne vegyek szatyrot, ha szükségem van rá?

Vegyél, ha akarsz. De ha belegondolsz, hogy a „nejlonszatyor” alapvetően kőolajból készül, és a természetben száz évekig nem bomlik le, talán meggondolod magad. Elvégre környezetbarátnak nem mondható, még a lebomló fajtája sem. Egyébként sem bomlik le, kipróbáltuk. Rátettük a komposztra, de a következő tavasszal előkerült. Kicsit szakadtan, és alaposan koszosan. De lebomlani nem akart. Nem is tudott, hiszen a bomlásához napfény és oxigén szükségeltetett volna. A komposzthalomban pedig előbbiből viszonylag kevés van. A szemétlerakón az utóbbiból is.

Jó, akkor veszek papírzacskót, az lebomlik.

Sajnos, ki kell ábrándítsalak. A hulladéklerakók speciális körülményei miatt a papírzacskó sem bomlik le. Egyszerűen a nagy nyomás, a levegőtlen, sötét környezet miatt a baktériumoknak nem kell. Akkor már az is jobb, ha a kályhában elégetjük, vagy kályha híján a szelektív gyűjtőben végzi. Oda viszont a szennyezett, főleg az olajjal átitatott, valamint a műanyag bevonatos papírt nem tehetjük.

Akkor hurcipáljam kézben a vásárolt holmit? Nem vagyok én serpa!

Ezt nem mondtam. Van ugyanis alternatíva bőven. Mit szólnál egy fonott kosárhoz?  

Nem tetszik? Akkor egy vászonszatyorhoz?

Ilyeneket nem kell drága pénzen vennünk, bár, a legtöbb áruházban már kaphatóak. Egy-egy fesztiválon, öko-rendezvényen viszonylag olcsón, klassz motívumokkal, feliratokkal is árulják. Esetleg, ha natúr táskát választunk, egyedileg ki tudjuk festeni, hímezni. Kérhetünk ilyet ajándékba is például a nagyitól, biztos örülni fog , hogy van elfoglaltsága, és még tetszik is neked a keze munkája. De ha még tovább megyünk, meg is varrhatod a táskádat! Hogy maradék anyagot, vagy újrafelhasználhatót választasz hozzá, rajtad múlik. Itt van pár link, a szabásmintákhoz. Az első kettőhöz nem árt egy kevés angoltudás, de igazán nem sok kell, hiszen a képek magukért beszélnek!

http://vintagericrac.blogspot.hu/2008/01/1-hour-bag-tutorial.html

http://www.instructables.com/id/%22Green%22-Re-usable-Grocery-Bags/

http://www.varrasreceptek.com/szabas-varras-otlettar/taskamania/farmertaskak/

Jó szórakozást!

Ágnes asszony a patakban…

Azt hiszem a folytatást mindenki ismeri J. De ha lehet, ne utánozzuk, mert ilyenkor a patakvíz meglehetősen hideg, és már vannak jobb módszerek is a szennyes ruha tisztítására.

Ámbár háziasszony legyen a talpán, aki a sok különféle hatású mosószer és öblítő között kiigazodik! Van, aki a megszokott márkához ragaszkodik, van, aki illat szerint cserélgeti, akad aki nem használja, vagy csak az öko-változatot. Mindenesetre a választék elég széles: a por alakútól a folyékonyon át, a hipótól a környezetbarát fehérítőig, valamint az öblítők illatorgiájával tudjuk tisztítani-kényeztetni a ruháinkat. Hogy a mosógépet védő adalékokról már ne is beszéljünk. Nem is csodálkozom, hogy az ember időnként már nem is akar változtatni a szokásain.

De azért mégiscsak érdemes egy kicsit belemenni az elméleti részébe (ha esetleg elfelejtettük volna a régi kémia órákat J), és körbenézni alternatív fronton.

Mi is a kosz?

Szennyeződés, amelyet nem szívesen látunk a textíliákon, tehát el akarjuk távolítani. Van belőle vízben oldódó, aminek elég egy kis meleg vizes öblítés, és már el is tűnt. De a legtöbb bizony zsíros szennyeződés, ami a vízre meg sem mozdul. Ugyanis a víz poláris oldószer (mint egy miniatűr kis mágnes), a zsír pedig apoláris anyag (nem mágnesezhető). Ebből is látszik, hogy nem érünk sokat sima vízzel a zsíros foltok ellen. Kell egy olyan szer, ami a kettőt összebarátkoztatja. Ezek az úgynevezett felületaktív anyagok. vagy más néven a szappanok.

A szappan és működése

Íme, a szappan molekulája:

Leegyszerűsítve, a színes fele a vízben oldódik, a fekete-fehér pedig a zsírokban. Ezért tudnak összekeveredni. A következő képen látható, hogy hogyan tudják leoldani a zsíros szennyeződést a felületről:

Természetesen ez a folyamat csak úgy magától nem megy, ezért kell a ruhát dörzsölni, mozgatni a vízben. Ezért is találták fel a mosógépet, hogy a strapás munkától megkíméljék a háziasszonyokat.

A mosószerek fajtái

A legegyszerűbb, bár nem a legrégibb mosószer a szappan. Zsírokból készítik szóda, vagy nátronlúg hozzáadásával. Mosógépben is használható, csak le kell reszelni előbb.

Mosóporból már többféle található. Van anionos, kationos, és semleges. Lényeg, hogy mindegyiket kőolajból, mesterségesen állítják elő. Kaphatóak por alakban, vagy vízzel feloldva folyékony mosószerként. Utóbbi esetben az adalékanyagokhoz hozzáadódik a konzerválószer is. A legelterjedtebb tisztítószer napjainkban, pedig nagy hátránya, hogy nem bomlik le, mert a baktériumok számára idegen anyag. Túl hosszú molekuláját egyszerűen nem bírják megenni, ezért a szennyvizet mentesíteni kell tőle, mielőtt az élővizekbe jut.

Valamint vannak a természetes alternatívák. Ilyen a mosódió, amelyet egyre többet használnak azok, akik szeretnének valami természetes anyaggal tisztítani. Tulajdonképpen egy indiai fa termésének kiszárított héja, amelyben sok szappanszerű anyag található.

Előnye, hogy természetes anyag, tehát a környezetben található baktériumok lebontják. Hátránya, hogy nagyon sokat kell szállítani, és mióta a dióhéjat jó pénzért el tudják adni, a helyiek olcsó, szintetikus mosószert használnak helyette.

Pedig lennének más, olcsóbb lehetőségeink is!

Például a mosószóda.

A mosószóda, vagy egyszerűen szóda, sima nátrium-karbonát (tíz kristályvize van, ha esetleg vegyszerboltban szeretnénk venni ilyesmit), fehér, por alakú anyag. Környezetbarát folyamatban állítják elő, és bár a működése eltér a mosószerekétől, éppolyan hatásos. A ruhán levő zsírral kémiai reakcióban szappant képez, így tisztítja. További előnye, hogy vízlágyító hatású, ezért nem kell további adalékanyagokat tenni a mosóvízbe.

Habzó növények

Szaponinokat tartalmaznak nagyobb mennyiségben. Kisebb mennyiségben bármelyik növényben megtalálhatóak, de azért nem ajánlom, hogy mondjuk nyers burgonyával essünk neki a ruhatisztításnak! Régen elterjedten sok fajtájukat használták, hiszen csak ki kellett menni a kertbe, leszedni, és máris lehetett mosni. Nem került pénzbe. Ilyen például orvosi szappanfű (Saponaria officinalis), a fátyolvirág (magyar szappangyökér) (Gypsophila paniculata L.), de még a vadgesztenyében is használható mennyiségben találunk ilyen vegyületeket! Talán manapság is megérné ilyet termelni és árulni, hiszen – főleg a kisbabáknál, és az allergiásoknál – lenne rá kereslet.

Nos, remélem, ez a kis összefoglaló segített tisztábban látni. A következő hetekben mindegyik alternatívát közelebbről is megvizsgáljuk. Ígérem, nem lesz unalmas!

Főzzünk, főzzünk valamit! De miért?

Ismerőseim tudják, hogy lisztérzékeny vagyok, tehát kicsit másképp kell élnem, mint egy átlagembernek. Nem fogyaszthatok olyan termékeket, amelyekben búza, árpa, zab, vagy rozs van. Először, emlékszem, nehezen éltem meg a megszorításokat, de azóta már hozzászoktam, és szórakoztató játéknak fogom fel, hogy nézegetnem kell az élelmiszerek összetételét. Minden élelmiszerét. Bizony mindegyikét, kivétel nélkül! Ugyanis ki a csoda gondolná, hogy például búzát tartalmazhat a gumicukor, a kukoricás kenyér, az ipari sültkrumpli, vagy a darált hús? Ez utóbbira tavaly szeptemberben sikerült rájönnöm, lidérces következményekkel.

Szóval jelenleg már minden étkezést otthon készítek el, garantált alapanyagokból. Az átlag háziasszony ennek a gondolatára is elborzad. Utána megkérdezi, hogy hogy bírom ezt csinálni. A válasz pedig egyszerű: könnyen, mert élvezem. Szeretek főzőcskézni, és ha az ember gyakorlatot szerez benne (jó néhány melléfogás után), nem kerül több időbe egy háromfogásos ebéd elkészítése, mintha elmennénk a boltba porkajákért, és az öntenénk fel vízzel. Mindehhez csupán egy kis kitartás szükségeltetik. Mert kudarcok azok bőven érik az embert, pláne az elején.

Valószínűleg ezért is nem főz manapság már az emberek nagy része. Hiszen mi értelme van órákat görnyedni a konyhában, bizonytalan eredménnyel, amikor egy dobozból, üvegből vagy zacskóból elővarázsolt bolti alapanyagból kevés víz hozzáadásával percek alatt elegáns, finom ételt tehetünk az asztalra? Nos, ez igaz. De milyen áron? A legtöbben már azonnal mondják is, hogy olcsóbban, mintha az alapanyagokat vennék meg. Komolyan?

Miből is áll egy zacskós tyúkhúsleves? A márkáját nem mondom meg, de bárki megfordíthatja a zacskót a boltban. Bármelyiket, mert túl nagy különbség nem lesz köztük. Csak vigyünk nagyítót, mert időnként nagyon apró betűkkel írnak rájuk, pedig akkora tasakban árulják! Nézzük az összetételt:

Maltodextrin,   módosított burgonyakeményítő (hidroxi-propil-dikeményítőfoszfát), pirított zsemlekocka 15%, növényi zsiradék, só, ízfokozó (nátrium-glutamát), szárított zöldségek (vöröshagyma, petrezselyemlevél), főtt, szárított csirkehús 3%, aromák (tojásszármazékkal), tejcukor, tejfehérje, fűszerek.

Ehhez még annyit kell tudni, hogy az összetevőket tömeg szerint csökkenő sorrendben kell feltüntetni a gyártóknak. Ebből a felsorolásból már csak a húsleves csirkehús mennyisége is arcpirító! Ha a zacskóban levő por 100 gramm, már jól jártunk, és akkor is csak 3 grammnyi benne a hús! Egy körömnyi húscafat négy tányérban… Még sóból is több van benne!

A maltodextrin egy szénhidrátfajta, mesterségesen állítják elő keményítőből, a burgonyakeményítő magáért beszél, és a zsemlekockát is beszámíthatjuk ebbe a csapatba. Tehát körülbelül a levespor fele szénhidrát, de inkább több mint a fele.

Ahhoz, hogy ezt a kotyvalékot finomnak, csirkehúslevesnek érezzük, teli kell nyomni aromával. De ezzel csak elfedik azt, hogy némi lisztes, zsíros, sózott vizet tettünk szeretteink elé az asztalra. Igaz, hogy olcsón.

De ha szeretjük őket, vajon tényleg ezt érdemlik?

Álljunk hát neki főzni. Garantálom, hogy kudarcok bőven fognak minket érni. De az első sikerélmény szárnyakat fog adni nekünk! Utána pedig majd a mi főztünket fogják dicsérni a családban. Az első fogásunk egy egyszerű gyümölcsleves lesz. Ezt elrontani nem túlzottan lehet.

Hozzávalók:

Fagyasztott gyümölcskeverék, amelyben van meggy, víz, cukor, vaníliás cukor, kukoricaliszt.

A fagyott gyümölcsöket tegyük egy fazékba, és öntsünk rá négyszer annyi vizet. Forraljuk fel, majd adjuk hozzá a cukrot. Fél kg gyümölcshöz úgy három evőkanálnyit. Főzzük addig, amíg a gyümölcsök megpuhulnak. Legcélszerűbb eleinte megkóstolni, utána már látni fogjuk legközelebb, mikor lesz puha, mert megváltozik a színe és az állaga. De ehhez némi tapasztalat kell. Addig kóstolgassuk!

Mikor a gyümölcs megfőtt, egy pohárban keverjünk el egy evőkanálnyi kukoricalisztet vízzel. Könnyen fog menni, mert a kukoricaliszt nem csomósodik, könnyen elkeverhető vízzel. Egy csomag zacskós leves árából egy kilót tudunk venni, ami jó darabig elég lesz majd! Ha csak búzaliszt van otthon, azzal is próbálkozhatunk. Kicsit göbösebb lesz, de akkor adjunk még hozzá vizet és megoldódik a probléma. A vizes lisztet öntsük a forró levesbe, és keverjük egy percig folyamatosan, hogy csomómentes legyen. Utána már csak tíz percig kell főzni. Ne felejtsük el közben kevergetni! 

Tálalás előtt keverjük bele vaníliás cukrot, bár, ha nem szeretjük, el is hagyható belőle, és már ehetjük is.

Jó étvágyat!

Vízkereszt, vagy amit a karácsonyfák akarnak

Itt a vízkereszt (igaz, tegnap volt, január 6-án), és kezdődik a farsang időszaka. Azaz, itt a bulizás, a jelmezbálok, és a karneválok ideje. Sok régi magyar néphagyomány is tartozik ehhez az időszakhoz, például Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén. Ilyenkor régen megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat, de még a bölcsőre is hintettek a vízből. Mivel ez a nap a háromkirályok ünnepe is, a házak megszentelésénél alakult ki az a szokás a 15. században, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. A 16. századtól kezdve pedig az ünnep részévé vált a csillagének éneklése is.

A farsang időszakában, a nagyböjtöt megelőzően bőségesen, és sokat ettek az emberek, különösen zsírtartalmú ételekből. Különleges napja volt ennek az időszaknak a Torkos Csütörtök. Hagyománya sajnos mára a viharos történelmi időknek köszönhetően megkopott, de pár éve újjáélesztették. Bár eredeti időpontja valószínűleg hamvazószerda előtti csütörtök lehetett, nálunk a jeles nap utáni csütörtökön tartják. Ekkor a legtöbb étteremben féláron lehet enni. Érdemes ezt felírnunk a naptárunkba! Egy párosban elköltött éttermi vacsora jó hatással van a párkapcsolatra, és a barátainkkal is ünnepelhetünk ezen a módon.

De vissza a vízkereszthez.

Mostanság sajnos kevés ember foglalkozik a hitével aktívan, ezért túl nagy ünnepnek nem tartjuk, de egy fontos esemény azért szinte mindenkinél fűződik hozzá. Maximum eddig tartjuk feldíszítve a karácsonyfát. Van olyan háztartás, ahol még eddig sem, hiszen a melegbe bevitt fenyőfa pár nap után aktívan hullatni kezdi a leveleit, és a padlóra gyantát folyat. Szerencsésebb helyeken alternatív fát állítanak, vagy gyökeres fenyőt vesznek, de még mindig népszerű a vágott fenyőfa is Karácsonykor.

De vajon megéri? Azért a pár napért évente fenyők ezreit vágják ki, és kb. harmadukat feleslegesen, mert nem kelnek el. Amikor tavaly, december 24-én déltájban szállítottam haza a megrendelt tortát, már akkor az árusok darabolták fel a rajtuk maradt árukészletet. Jó, mondhatjátok, hogy eleve ezért ültetik ezeket a fenyőket, de valahol pazarlásnak érzem ezt is. De hiába, minden szokásunkért fizetnünk kell. Ha nem mi, akkor valaki/valami más.

Különösen a lakótelepeken tucatszámra kerülnek ilyenkor a kiszolgált fenyőfák a kukák mellé. Nem minden városban van komposztálás, vagy közösségi gyűjtés, tehát sok helyen a szemétlerakókra kerül. Ott lebomlani nem tud, hiszen se napfény, se oxigén nem éri, hát aktívan mérgező szemét lesz belőle. Ennek eltakarítása, semlegesítése pedig a későbbi nemzedékekre ró majd nagy terhet.

Pedig lehetne hasznosítani! Adjuk a kiszolgált fenyőt olyan ismerősnek, akinél kályhás, vagy vegyestüzelésű a fűtés. A fenyő fája ugyanis éghető. A tűleveles rész is (bár füstöl, ha nem száradt ki rendesen), de az ágak és a törzs azért jócskán ad meleget. Nem is értem, miért nem gyűjtik ilyenkor a fákat a szeretetszolgálatok! Pedig nagy segítség lehet azok számára, akik nem tudják megvenni a fát a kályhába. Száraz, magas kalóriaértékű fűtőanyag. Sok szegény embernek lenne tüzelője pár hétig ennyi fenyőből!

Ha azonban olyan szerencsénk van, hogy kertes házban lakunk, akkor a tűleveles ágak mehetnek a komposztra. Akik gyakorlottak a komposztálásban, azoknak fontos információ: a kétéves kupacra kell tenni őket. A törzs és az ágak pedig a kályhába, vagy tavasszal karónak ideálisak.

Azt hiszem, ha fenyőfa lennék, szívesebben lennék komposzt, vagy gyújtós, mint mérgező szemét Karácsony után.

Szemétség...

Már ami a szemeteskukával történik. Mostanában úton-útfélen óriásplakátokon reklámozzák, hogy szegény kukák mennyire túlterheltek. Nem tudom megmutatni nektek, mert a neten nincs fent egy sem belőlük, de biztosan beleszaladtatok már valamelyikbe.

Kicsit igénytelenek grafika terén, de ötletesek, viccesek, és azért elgondolkodtató a mondanivalójuk. Egy kicsit is zölden gondolkodó embernek főleg. De akkor sem szabad elmenni a mondanivaló mellett, ha a saját szemétszállítási díjunkat akarjuk csökkenteni. Ugyanis ez az utóbbi évben - főleg Veszprémben és környékén - jócskán megdrágult. Manapság már luxus szemetelni.

Mert bizony a kukáink teli vannak. Jócskán teli. Az alábbi képen láthatjátok, mennyi is az annyi:

forrás: http://energiaoldal.hu/wp-content/uploads/2012/10/Telepulesi-hulladek.jpg

Igaz, sikerült csökkenteni az utóbbi években a keletkezett szemét mennyiségét, de ez még mindig sok. Nagyon sok.

Mégis, mit is tehetnénk ellene? Szinte hallom, ahogy mondjátok hogy nem rajtatok múlik a dolog. Biztosak vagytok benne? Igazán? Tényleg?

Akkor játsszunk egyet!

Nézzük meg, mennyi is az annyi a háztartásunkban. Írjunk kukanaplót.

Hogyan is kell? Nem bonyolult. Vegyünk egy füzetet. Nem kell cifrának lenni, sem újnak, tökéletesen megfelel egy régi, félig betelt füzet is. Plusz egy íróeszköz. Tegyük a kukánk közelébe, jól látható helyre, és amikor használjuk a szemetest, írjuk fel, hogy miből, mennyit dobtunk bele.

Például:

• három tejfölös doboz
• két marék hagymahéj
• öt szórólap

És a többi. Jövő hét végén megnézzük, mi is kerül valójában a kukánkba. 

Addig is kitartás!

Judit

Ui.: Ha valaki jobban szereti a tematikus lapokat, készítettem neki egy kukalistát. Két fajtában van, az egyik A/4-es, valamint egy kisebb, A/5-ös változatot. Nyomtassátok ki kétoldalasra, mágnesezzétek fel a hűtőre, vagy fűzzétek le egy mappába, és máris dolgozhattok. Esetleg okostelefonra is alkalmazható...

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnx6b2xka296bmFwb2t8Z3g6NTRjZDc1ZDhkMjhmNjcyNw

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnx6b2xka296bmFwb2t8Z3g6ZmQ4YzYxODg4ZmZiNTE4

Új év, új fogadalmak, új blog

Mindig is terveztem, hogy írok egy zöld témákkal foglalkozó blogot, szerettem volna a környezetvédelmet megfosztani a rápakolt előítéletektől, és közelebb hozni a hétköznapi gondolkodáshoz, de sosem sikerült időt szakítani rá. Gondolom, mindenki így van vele. Pedig a munkámhoz az is hozzátartozott, hogy folyamatosan írtam, és olyan főszerkesztőim voltak mindig, akik hagyták, hogy arról írjak, amiről csak szeretnék. Utólag is köszönet nekik, hogy segítettek abban, hogy kicsit zöldebbé formáljam a gondolkodását az egyetemistáknak, és rajtuk keresztül talán Magyarország egy részének is.

Most viszont belekezdek a saját blogomba. Mint újévi fogadalom. 

Szeretném, hogy a nagy zöld hanták között végre mindenki közérthető, pontos információkhoz jusson, és nem utolsósorban élvezetes olvasmányként is tekintsen a blogra. Nem arra gondolok, hogy telitűzdeljem az írásaimat adatokkal és grafikonokkal, de néha ezek is szükségesek ahhoz, hogy az ember dönteni tudjon.

Ugyanis a környezetvédelem nem úri luxus, nem is drága, és nem is megerőltető. Csak egy kis odafigyelést kíván, miközben rengeteg mindennel megajándékoz. Igaz, ezek jó részét nem lehet pénzben mérni. Talán ez is tart vissza sokakat attól, hogy belevágjanak. Erősen tartják magukat azok a városi legendák, miszerint a környezet védelme drága, luxus, lassan megtérülő beruházás, amire csak a gazdagoknak telik. Ráadásul kényelmetlen, rengeteg munkával jár, és hát egyedül az ember úgysem tehet semmit, hiszen a többség úgysem hajlandó a kisujját sem mozdítani a jó ügyért.

Nos, ez nem így van, de most talán sokan nem értenek velem egyet. Ezért lépésről lépésre fogunk haladni afelé, hogy mindenki megtapasztalhassa azt, hogy igenis befolyása van a dolgok menetére, és a környezetvédelemnek van szórakoztató oldala is.

Természetesen mindig szívesen fogadom az írásokhoz való hozzászólásaitokat, kérdéseiteket. Bár tervszerűen szeretnék haladni, de ha valami aktuális téma jön be, szívesen megszakítom a folyamot, hogy kitérjek rá, akár a Te kérésedre is.

Szóval kössük fel a kötnivalókat, mert holnaptól elindul a nagy Zöldítés!