Környezetbarát karácsonyi ajándékozás

Karácsony

Ez az az ünnep, ami a média szerint a szeretet, az egymás megajándékozása, valamint a pénztárcák és hitelkártyák gallyra ürítésének ünnepe.

Már októberben megjelennek a csokimikulások és szaloncukrok, november végétől pedig bárhová is megy az ember csak karácsonyi melódiákkal kényeztetik a fülét. Ekkortájt kezd főni az ember feje, hogy mit is adjon ajándékba a rokonoknak, barátoknak és üzletfeleknek. Ilyenkor jövünk rá, hogy a megajándékozandók létszáma nagyobb, mint Nyuszinál. Megjelennek még a jótékonysági szervezetek is, akik adományt kérnek, mert ugye vannak szegény emberek, akiknek annyi sem jut, mint neked, tehát fizesd az ő étkezésüket és ajándékaikat is, hiszen ünnep van! Vegyél és adjál, mintha ez volna mostanság az ünnep fő célja.

Csoda, ha az ember Karácsony ünnepére ebbe belefárad, és már csak magára zárná az ajtót?

De nem lehet, mert az ajándékokat át is kell adni, ehhez be kell csomagolni, el kell utazni a megajándékozotthoz, vagy feladni postán, ami plusz csomagolást is jelent a díszpapíron felül. Utána még a díszítés, a dekorációk felrakása következik, majd megfőzni az ünnepi menüt, és mire odaroskadunk az ebédhez, már csak azt kívánjuk, hogy minél hamarabb érjen véget az egész!

A karácsonyi idillből így lesz karácsonyi rémálom, amit nem mindig tud ellensúlyozni szeretteink boldog mosolya, amikor kinyitogatják az ajándékaikat. Különösen, ha az a boldog mosoly kényszeredettre sikerül. Ami általában meg is történik.

Mert ki tud örülni a huszadik kozmetikai csomagnak, amikor még a tavalyiak fele is megvan, de egyébként is utálja a márkát, vagy a szagát? Esetleg a vágyott ajándék helyett kapott gagyi másolatnak? Na meg a semmi szükség nincs rá kézműves vackoknak, amelyekkel teli van már egy szekrény?

Legyünk őszinték: senki.

Mosolyognak, hogy milyen boldoggá tetted őket, hiszen kiadtál egy csomó pénzt, gondolkodtál azon, mit kapjanak, esetleg még dolgoztál is az ajándékokon. De végeredményben a megajándékozott szemszögéből kapott egy csomó drága kacatot, plusz ő is adott ugyanilyeneket. Ezek pedig az ünnepek elmúltával egytől-egyig csak a szemétlerakót fogják díszíteni. A csomagolásukkal egyetemben.

Belegondoltunk már abba, hogy ez a felesleges kiadás mennyibe is kerül a természetnek? Hiszen az alapanyagokat meg kell termelni, fel kell dolgozni, szállítani, majd a szemetet is elszállítani, hogy aztán végül a lerakón majd ezer év múlva a régészek a karácsonyi díszcsomagolások rétegei alapján azonosítsák be az éveket...

Minek? Mi értelme van ennek a "váltsuk a pénzt felesleges dolgokra" - dolognak?

A választ mindenkinek a fantáziájára bízom.

Ám, ha már rájöttünk, hogy mindez felesleges, akkor csapjunk egy igazán zöld, környezetbarát Karácsonyt! Kezdjük mindezt az ajándékozással!

Italos karton s az újrahasznosítás

Már megint több bejegyzést olvastam az italos karton fronton, hogy milyen szuperül újrahasznosítható, gyűjtsük külön, szelektíven.

Hát, az a helyzet, hogy olyan nagyon nem megoldott az újrahasznosítása, és az a kevés is problémás.

Először is, az italos kartonokat a szelektív gyűjtőbe való dobás előtt ki kellene öblíteni, és meg kellene szárítani. Hányan is teszik meg? A szennyezett doboz nem alkalmas újrahasznosításra, azt vagy elégetik, vagy a lerakókra kerül.

Másodszor az újrahasznosításhoz szét kellene szedni elemeire.

Hogyan is épül fel a doboz?

Jó sok rétegből áll, amelyeket erősen összepréselnek. Kézzel nem is lehet sérülés nélkül szétválasztani! Ha pedig kézzel nem megy, akkor géppel sem.

Tulajdonképpen összedarálják, és vízzel kinyernek belőle némi papírt, vagy óvatos melegítéssel némi alumíniumot. Az első esetben marad a nedves zagy, amit leraknak, mert nem lehet tovább feldolgozni, a második esetben a maradékot elégetik.

Tehát valamennyi papírt, és alumíniumot ki lehet nyerni belőle.

Megéri? Nemigen.Túl sokba kerül. Nem csak nekünk, a természetnek is.

Úgyhogy a lehető legjobb felhasználása az italos karton dobozainak, ha legtöbbször meg sem veszed. Persze, időnként jól jönnek. De praktikusabb, legkörnyezetbarátabb, ha inkább otthon készíted a  rostos ivóleveket, vagy más csomagolásban veszed a tejeket, gyümölcsleveket.

Holnap megnézzük, mindezt hogyan is tudod kivitelezni!

Ki viszi át a házimunkát?

Érdekes cikket olvastam ma: Gerzson Éva gondolatait a házimunkáról és a társadalmi összefüggésekről: https://kepmas.hu/a-hazimunka-hamis-valosaga?fbclid=IwAR3_HdQkY1dRafeFSx2H849PUSaS8Nve2sTd7cr9dyiiAucxxywRI4DO9Ow

Ha belegondolom, hányszor is hallom, hogy ezt ugyan nem fogom megcsinálni! Méghozzá a fiatal felnőtt korosztálytól!

Nem fogják kihagyni az energiaitalukat reggelente, nem hoznak bögrét a kávéautomatához, mert azt utána el is kell mosni, nem fogják papír (ne adj isten, textilszalvétába) csomagoltatni a tízóraijukat, mert azzal sok a macera,stb.

De mástól is hallom, hogy nem fog kézzel mosogatni, de ha megteszi is folyó vízben fogja csinálni. Nem vásárol nagy csomagolásban, nem tölti újra, inkább újat vesz, nem fog főzni, nem fog ezt, azt meg amazt, mert...

... és itt jönnek a kifogások garmadájával. Annyival, hogy leírni is sok, de a meghallgatásából is elegem van időnként. Na meg minek is próbáljam meggyőzni őket?

De azért időnként elkeseredem. Ahogy viselkednek, az az igazi tanult tehetetlenség. Ha ugyanis valaki nem akar tenni semmit azért, hogy jó pár forinttal több maradjon a zsebében, vajon tud-e tenni akkor, ha a jutalom olyan távoli és megfoghatatlan, mint az emberiség fennmaradása, vagy a tiszta környezet?

Szerencsére jópáran vannak az utóbbi csoportban is.

De igaza van Gerzson Évának: a munkára való nevelést a családban kell elkezdeni.

Hogy mi a jutalom érte? Épp olyan megfoghatatlan dolgok, mint az erősödés, a kitartás, az önbizalom növekedése, sőt! Az iskolai jegyek közvetett javulása. A jövőbeni vastagabb pénztárcáról, szélesebb lehetőségekről nem is beszélve.

Ám a környezet is jól jár egy olyan emberpalántával, aki beszáll a családi munkába: neki nem fog derogálni, ha a szemetét el kell vinnie a szemetesig, vagy éppen a zöldborsót a környezetbarátabb, de kicsit nehezebb csomagolásban kell hazacipelnie.

Szóval a környezetvédelem és a bolygó védelmének első lépése a családban rejlik: abban a családban, amelyik megtanítja a gyerekeket becsülni a munkát.

Gondolatok a fekete pénteken

Fekete péntek.

Black Friday.

A nagy leárazások napja, még mielőtt a karácsonyi vásárlásokra tekintettel egekbe emelik az árakat.

Rossz-e?

Nem tudom. Tavaly kénytelen voltam hűtőt cserélni, így a black friday-es kedvezménnyel szinte féláron vettem meg a kiszemelt gépet. Úgyhogy elvileg jó. De azért a teljes képért jó belegondolni egy-két dologba. Végezzünk el egy gondolat-kísérletet!

A eset. Tegyük fel, hogy egy kórház kerítéséről lerohad a festék. Át kellene festetni, de mivel kevés a pénz, a kórház nem akarja megfizetni mestert, aki megcsinálná. Szétrohad a kerítés, de nincs pénz arra, hogy kicseréljék. Utána a vandálok simán rongálhatják a falat, aminek a kifestésére nincs pénz, emiatt romlik az épület állaga, majd végül be kell zárni a kórházat, mert nem lehet már benne gyógyítani sem.
 
B eset. A kórház - bármennyire is szorítani kell, kifizeti a mesterembert, aki lefesti a kórház kerítését. Emiatt több pénz folyik be adó formájában, amiből többet tudnak leosztani a kórháznak is. Amiből mindig kicsit tud fejleszteni, ami miatt jobban érzik magukat az odalátogatók, gyorsabban gyógyulnak, jobb az általános közérzetük, így többet tudnak dolgozni, és költeni, így több folyik be adó formájában, amiből megint csak többet tudnak leosztani a kórháznak.
 
C eset. A kórház nem fizet a mesterembernek,de segítségért kiált, és pár ember kedvességből ingyen lefesti a kerítést, elvégre ők is oda járnak. Az épület megmarad, de több pénz nem lesz, csak annyi, hogy a következő évben is kalapoznia kell a kórháznak a wc-papírra, meg az eszközökre, meg ... Újra és újra.
 
Melyik eset a jó a gazdaság számára? Mikor él a társadalom minden tagja jól? 

Az A esetben senki nem jár jól, ez egy lefelé tartó spirálba torkollik, majd végül összeomlik a gazdaság. A C esetben tartós stagnálás van, hiszen látszatra minden működik, de a pénz nem vándorol, ami biztosítaná a gazdasági növekedést. A legjobb a B eset, hiszen mindenki munkáját megfizetik, minden működik.

Ez a gazdag társadalmak modellje is. Megfizetik a munkást, megfizetik a szolgáltatásokat. Így a munkás is meg tudja fizetni a szolgáltatásokat, legyen az orvosi, vagy csak egy nyaralás, amiből ugye újabb dolgozó embereknek lesz bevétele. Soroljam tovább? Ez a felfelé tartó spirál. 

Szóval jó-e a fekete péntek? Nem tudom. Átmenetileg talán igen. Vegyünk akár háztartási gépet, szórakoztató elektronikát, vagy ruhát, cipőt, ajándékot. De nagyon meg kell gondolni.

Mert minden egyes vásárlásoddal választasz a három (A, B, C) lehetőség közül!

Vissza a suliba!

Augusztus 1.

A nyári szünetből még hátra van egy hónap, de csak a gyerkőcöknek. A szülőknek most kezdődik a rémálom: meg kell vásárolni az iskolai felszerelést. De mi legyen benne? Hogyan tehetjük ezt meg környezetbarát módon? Na meg az sem hátrány, ha olcsó volna...

A jelmondat: ne vegyél 300 dolláros táskát, ami üresen marad. Vegyél 10 dolláros táskát, és maradjon 290 dollárod. Nem menj tönkre abban, hogy gazdagnak akarsz látszani.
Bizony, ezt a nagy, gazdag USA polgárai mondják!

Szóval nézzük, mi is kell a táskába. 

Illetve táska. Milyen táskát vegyünk?
A boltban a lehető legdrágább, ergonómiai, stb. táskákat választjuk ki, mondván hogy jó a gyereknek. Aztán egy évig mi cipeljük a gyerek helyett, és év végére a kölök bőg, mert már nem is divatos a táska, és a barátjának is másmilyen van, ő is másikat akar. Arról nem is beszélve, hogy a legmárkásabb táskák is kb. egy tanévig bírják. Koszolódnak, javíthatatlanul rojtolódnak, szakadnak. Szóval nem érdemes drága, több évig tartó táskát venni a gyereknek.

Vásárolhatunk színben tetsző, olcsóbbat is. Mindössze arra kell figyelni, hogy bélelt legyen, különben egy évet sem fog bírni. Aztán az elejére varrhatunk, ragaszthatunk, vasalhatunk matricát a kedvenc rajzfilmhős képével, de a cipzárok kocsijába tehetünk ilyen kulcstartót is. A gyerek el lesz ragadtatva, mi meg spóroltunk - amit a szintén a gyerekre tudunk költeni.

Tolltartó

Vehetünk tolltartót, átlagos élettartamuk kb 1 év. Főleg firkásak lesznek. Ha még szerkezetileg ép a tavalyi tolltartó, akkor a tintanyomokat Cillit Bang Lime and Rust-tal tudjuk eltávolítani. A fürdőszoba tisztítóval. Nem gépeltem el. Oxálsav tartalmú, ami szépen oldja a tintát. Aztán már csak kimosni kell.
Vagy mit szólnánk a saját készítésű tolltartóhoz?
http://www.hearthandmade.co.uk/16-diy-pencil-case-tutorials/
Itt rengeteg félét találunk, és régi ruhákból egy óra alatt dizájnos, egyedi tolltartót varázsolhatunk, akár a gyerekkel együtt.

Tornazsák

Hacsak nem sportoló a gyerek, megteszi egy sima zsák is, amit szintén személyre lehet szabni némi díszítéssel, és maradék anyagokból előállítható.

https://www.youtube.com/watch?v=Op_Wcg6IjZI

Füzetek

Sarkalatos kérdés. Már most is olcsó a füzet, hiszen rengeteg nagy áruházlánc akciózik. Mégis, nézzük át a tavalyi füzeteket. Ha szép állapotban maradtak meg, és rengeteg lap van bennük, akkor csak a címkét kell átragasztani. Tipikusan ilyen az énekfüzet, de sok tantárgyból alig használják a füzetet a gyerekek. Minek vegyünk belőlük?

De mit fog szólni a tanár?

Tanárként mondom: semmit. A gyereknek füzete van, használja, és kész. Középiskolában meg pláne nem nézegetik a füzetet. Nyugodtan lehet folytatni a megkezdett füzeteket, legalább az érettségire egy helyen lesz a tananyag. Az is megoldható, hogy az első két héten, amikor még csak a bemelegítés zajlik a tanulásban egy füzetet használ mindenhez, és amikor szeptember közepén leárazzák a füzeteket (vettem már 49 forintért spirálfüzetet szeptemberben, 19 forintért meg meg sima tűzött A5-t), akkor bevásárolhatunk füzetből. Két hét anyagát pedig pillanatok alatt át lehet írni. 

 

Alsó tagozatban persze ez nem működik, hiszen folyamatosan változik a füzet, a kialakuló íráskészség miatt. Na meg a füzetek egy része rongálódik is. Ilyenkor vegyük ki az épen maradt lapokat, tegyük egy dossziéba, jó lesz a röpdolgozatokhoz. Legalább nem az új füzetet szedi szét a gyerek...

Örök dilemma az olcsó, vagy a drága borítós füzet vásárlása. Írni az olcsó is megfelel, különösen, ha a gyerek kissé hanyag, és folyamatosan rongálódnak a füzetek. Ha pedáns, igényes gyerekünk van, akkor a szép borítós füzeteket is érdemes lehet megvenni, hiszen kitartanak akár több évig is. Tantárgytól is függ. Ha sokat írnak, akkor felesleges tűzött füzetet venni, oda inkább a spirál a megfelelő, vagy ragasztott gerincű vastag tömb, de utóbbinak hátránya, hogy lapot kitépni belőle nem praktikus.

Ha dolgozatlapnak sok kell, akkor érdemes egy olcsó spirált venni, kicsavarni belőle a spirált, és úgy eltenni a lapokat, de talán még egyszerűbb, ha egy csomag nyomtatópapírt szerzünk be erre a célra. Szétvágva jóval olcsóbb helyettesítője az írólapoknak.

Írószerek

Tollak

Érdemes olyan tollat választani, amibe kapható betét, és nem kell az egész tollat eldobni, ha kifogyott. Ez színtiszta környezetvédelem. Nem is drágák, hiszen kapható sima paxtoll is, amibe folyamatos a betétkínálat, de érdemes körülnézni, ha kicsi a gyerek, hogy azért valami vonzó mintával is díszített legyen a toll. Vagy tehetünk rá mi is matricát. Drágát nem érdemes venni, hiszen a gyerekek simán elfelejtik melyik toll kié...



Ugyanez vonatkozik a radírokra is. Az egyik kollégám októberben besokallt a radírvásárlástól, és belekötözte az elsős gyerek tolltartójába a radírt. Ha jól emlékszem a kilencediket vette. Nagyobb, drágább radírt ezért csak idősebb diáknak érdemes venni, a kicsinek jó az egyszerű, félpuha, természetes "elefántos" radír is.

Ceruzák

Az alsó tagozatosok eszik a színes ceruzát. Szó szerint. Az előbb említett kollégám kislánya hét dobozzal fogyasztott első osztályban. Ezért érdemes a kicsit kevésbé márkás, de jó minőségű ceruzákból többet venni. Sőt, azt mondom, hogy érdemes nagyobb adagban a netről rendelni. Szeptemberig még megérkezik, ha pedig egy-két nap késés van, a régi ceruzák addig az elsősöknek is megfelelnek.

Folyt. köv.

Ne mosogass kézzel! Mi vaaan???

A legújabb agymenés álzöldfronton, hogy ne mosogassunk kézzel.

Oké, senkinek sem a legkedvesebb elfoglaltsága a mosogatás, ámbár rajonganak emberek furcsább dolgokért is. De hogy olcsóbb volna géppel, mint kézzel? Nem olcsóbb. Drágább. Ettől függetlenül nézzük meg az érveket sorban.

1, Túl sok baktériummal érintkezünk

Igen, és a levegőben, a kilincseken, a padlón, a cipőnkön, meg a fürdőszobában egy darab sincs belőlük! Egy egészséges immunrendszerű embernek ez a mennyiség meg sem kottyan! A mosogatószivacson pedig nem csak baktériumok vannak, hanem mosogatószer is, ami ugye segít kordában tartani a létszámukat. De ha nagyon tartunk a baktériumoktól, egy csepp grapefruitmag-kivonattal, vagy teafakivonattal meg is ölhetjük őket.

2, A lefolyó gócponttá válik

Mindegyik lefolyó az. Az is, amelybe a mosogatógépet kötöd. Sőt! Ha bekötöd a gépet a lefolyóba, akkor a részleges csatorna-visszafolyásokat sem tudod észleni, egyszóval szennyvízben mosogathatsz.
A mosogatók és egyéb csapok, kádak lefolyóinak dugulását egyrészt látod, másrészt, ha rendszeresen használod, akkor egyébként is tisztulnak a sok lefolyó víztől.

3, A mosogatógépek környezetbarátok

De nem annyira, mint a kézi mosogatás! Egy négy fő alatti családnak meg sem éri tartani, és nekik is csak akkor ha minden étkezést otthon fogyasztanak, ami után használják a mosogatógépet. A gép csupán egy kényelmi eszköz, nem több.

4, Pénzt lehet spórolni

Vaskos hazugság. A mosogatógépbe speciális tabletták kellenek, plusz spéci só (ezért nem árusítanak adalékmentes étkezési sót, ugyanis az adalékolt nem mehet a gépbe), jó drágán. Vizet is többet fogyaszt.

5, Időt is lehet spórolni

Ebben már van igazságtartalom, de ha számításba vesszük azt az időt, amit munkával kell eltöltenünk ahhoz, hogy megvásároljuk-szervizeltessük-lecseréljük a mosogatógépet, valamint a mosogatás megnövekedett költségeit is fedezni tudjuk, a mérleg már megint billegni kezd!

6, Védi a kezeket

Ez az egyetlen érv, ami tényleg áll. Ha nem nyúlkál az ember a mosogatóvízbe, tényleg kevesebb stressz éri a kezeit.

7, A legjobb, amikor sok edényt kell elmosogatni

Határeset. Ha rendszeresen kell sok edényt elmosogatni, és nincs rá kapacitás, akkor igen, munkaerőt spórol. De ha csak egyszer-egyszer csapunk nagy vendégséget, akkor felesleges. Fogjuk be a családot, a barátokat a mosogatásba is. Csapatépítő hatása van!

Nos, akkor 4 érv a kézi mosogatás mellett, egy ellene, kettő kétes. Van kérdés?

Áram, te drága!

Időnként fel-felkapja a média, hogy milyen sok áramot fogyasztunk-pazarlunk feleslegesen.

Ebben némileg igaza van, mert az áramot a legkörnyezetszennyezőbb módokon állítjuk elő. Miért pazaroljuk hát? A környezetnek biztosan ártunk vele, és mivel a környezet részei vagyunk mi is, hát magunknak is ártunk a pazarlással.

A készenléten hagyott készülékek áramot fogyasztanak, méghozzá feleslegesen. Hiszen legtöbbször nincs is szükségünk a készenlétre! Például, ha elmegyünk dolgozni minimum 8 órát biztos nem fogjuk igénybe venni a televíziónk szolgálatait!

De megéri?

Évente ennyit fogyasztanak a különböző készenléti helyzetű háztartási gépek:

TV                  51 kWh

Hifi                88 kWh

Számítógép  70 kWh

Nyomtató     79 kWh

Elektromos kijelzők 35-44 kWh

Ez összesen pénzben kifejezve kb 12 ezer forint egy évben. Egy ezres egy hónapban. 

Sok?

Kinek mennyire. Bár a pénz jobb, ha a zsebünkben marad, mintha kiadnánk, azért nem kell a falnak menni ha egyszer-kétszer elfelejtettük kikapcsolni a tévét mielőtt munkába indultunk.

Ámbár érdekes kérdés, hogy mennyit spórolnánk ha tévénk sem volna? :D

A környezetvédelem Feng Shui-ja

Már látom, hogy itt hirtelen mindenki kétféleképpen reagál:

1, menjünk innét ez egy ezoterikus idióta.

2, Ez az új trend?

Nos, egyik sem és mindkettő!

A Feng Shui a keleti térrendezés művészete. Hogy hogy jön ez a környezetvédelemhez? Mondom, TÉR rendezés művészete.

Hol van például a fenti szobában tér? Az nincs. Teli van zsúfolva. A jó ég tudja mi mindennel. Néha talán jobb is nem tudni, mivel. Ámbátor az élővilág mindent megtalál, ami neki hasznos! Mi pedig állhatunk neki visítva takarítani, amikor rájövünk, hogy más nagyban hasznosítja a mi nem használt cuccainkat. Mondjuk a molyok anyagában a ruhát :D.

Ha megkérdeznék, akkor fel sem tudnánk sorolni, hogy az adott szobában/szekrényben/lakrészben mi is van valójában. Már régen el is felejtettük.



A legtöbbünk lakása azért nem megy el eddig, de hasonlóan néz ki. A felszínen rendet tartóknak is lehetnek rendetlen, zsúfolt szekrényei, hűtőládái, kamrái.

Hogy hogyan kapcsolódik ez a környezetvédelemhez?

Egyszerűen.

Az alapelv az, hogy HASZNÁLD, AMID VAN!

Nézz szét alaposan a szobádban/lakásodban/házadban. Mi az, amit már nem használtál évek óta? Csak a helyet foglalja, tisztítod, mert muszáj (vagy már azt sem), nem szereted, és sose fogod már használni többet. Őszintén!

Ezeken a dolgokon jobb minél hamarabb túladni. Miért?

A Feng Shui szerint elveszik a a teret a növekedéstől, és csak stresszelsz miattuk. Pénzt is veszítesz, hiszen mindet gondozni, tárolni kell. Ez pedig pénzbe, és ami még fontosabb, időbe kerül. 

Környezetvédelmi szempontból pedig nagy a veszélye annak, hogy egyszer megunod az egészet és kidobod a még használható holmijaidat a szemétbe. Pedig jók még, működnek, és más még tudná használni! Csak valamiért nem tetszenek, rikító a színe, rossz a mérete, nem áll kézre, meg még valakié volt, aki számodra fontos volt.

Persze nem arról beszélek, hogy az évente egyszer használt karácsonyfadíszeket, a csavarkulcskészletet, síléceket, fürdőköntöst vagy a sütiformákat dobd el. Bár utóbbit, ha sosem fogsz sütni, mert nincs rá időd, vagy nem szeretsz, tényleg értelmetlen megtartani.

Csak azzal érdemes körülvenni magad, ami használsz is. 

Így kevesebbet kell takarítanod, több lesz a tér, és ez sok időt fog a számodra megspórolni. Amit azzal tölthetsz, amivel igazán szeretnéd.

Amit nem használsz, azt add el, vagy add oda valakinek! Nem csak a családtagjainkban érdemes gondolkodni. Rengeteg internetes csere-bere, adok-veszek oldal van, vagy olyan felajánlói lapok, ahol a megunt kincseidet a rászorulóknak adhatod. Érdemes rákeresni többféle megoldásra is. Így az embereknek és a környezetnek is nagy szolgálatot teszel, hiszen a továbbadott tárgyaid örömet szereznek az embereknek, míg erőforrásokat spórolnak meg a Föld számára.

Hol az elég a vásárlásnál?

Tegnap egy olvasmány hatására gondoltam végig fejlődésünk lehetséges útjait, és úgy döntöttem, hogy sokadszorra is a Föld, és az Emberiség együttműködését akarom a jövőben.

Ehhez viszont sokaknak segítségre van szüksége. Elkezdeni viszonyt nehéz. Mégis miért mi tennénk a Föld ellen? Mi nem vagyunk rosszak! Sokakban ez a kérdés merül fel elsőnek, ezért nem akarnak hallani sem a környezetvédelemről.

Pedig senki nem rossz. Csak amit teszel, az nem jó. Már ha a Föld oldaláról nézzük a dolgokat. Mert min is alapul a kapitalizmus? Vásárolj, majd dobd el és vegyél másikat, amit szintén eldobsz majd, hogy vehesd a következőt.

Ezt a bolygónk már nem bírja fenntartani, az évmilliók alatt felhalmozott tartalékait éljük fel. Nekünk egyelőre jó így. 

De vajon meddig?

A mi életünkben azért még biztosan kitartanak a vészesen fogyatkozó erőforrások. Azonban nem kell a jövő nemzedékeire gondolnunk ahhoz, hogy belássuk, nem folytathatjuk így tovább. A közösségi portálokon elrettentésként naponta láthatjuk, hogy mennyire beteg, mérgezett az étel, ami a tányérunkra kerül, szennyezett a víz, amit megiszunk, és a levegő, amit belélegzünk... hol van már benne az a 21 % oxigén?

Tehetünk ellene valamit is?

Tehetünk. Sőt! Csak mi tudunk tenni, más helyettünk nem!

Kezdjük a vásárlásaink szemrevételezésével. Gondoljuk végig, mit és mennyit vásárolunk átlagosan egy héten, amit kevesebb környezetterheléssel is megoldhatnánk!

Péksütemény

A reggeli életmentő, amikor rohanunk. Csak éppen műanyag, vagy papír-műanyag kombó zacskóba vásároljuk meg. Legalább a csomagolást meg kellene spórolni! Meg is lehet: vigyél magaddal egy műanyagdobozt. (Haladók fém uzsonnásdobozt is használhatnak!) Az ÁNTSZ nem tiltja, hogy saját csomagolásba kérd a péksüteményeket, és a vonalkódot a dobozra is rá lehet ragasztani, ha szükséges. 

Naponta így mínusz 1 zacskó, évente 365. Ez kb egy kilónyi műanyag, amit nem vettél meg, ami helyett nem kellett újabbat gyártani! Ha minden magyarországi magyar így tenne, ez évente mínusz 10 millió kg, azaz 10 ezer tonna műanyaggal jelentene kevesebbet. Még akkor is, ha beleszámoljuk a (sokszor) felhasznált ételes doboz súlyát is.

Sok kicsi sokra megy! 😎

Hol az elég?

Egy diákomtól kaptam kölcsön Ray Kurzweil könyvét, A szingularitás küszöbén-t. Az élet nagyban zajlott, így csak ma volt időm belekezdeni.

Kár volt.

Én szeretem a matematikát és a sci-fit is. Gyerekkorom óta Asimov, Star Trek és Stargate rajongó vagyok. Bevallottan. Bírom az alternatív gondolkodásmódokat, de ez a könyv sok volt nekem. Az ipse (írónak azért nem mondanám), nyíltan azt óhajtja propagálni, hogy egyesüljünk a robotokkal, mert ez a következő evolúciós lépés.

Mi van?

Mi a fészkes francnak? - hördültem fel a negyvenedik oldalon. Nem kellett volna, mert válaszolt rá. Hogy nagyobb és gyorsabb legyen az agykapacitásunk, sokkal több időnk legyen fontos dolgokra, és önfejlesztő biorobotok segítségével még fejlettebb robotokat és rendszereket hozzunk létre, hogy dimenziót válthassunk végre. Mindezt egy kellemes párbeszédes formában magyarázza el a (hülyének nézett) olvasó számára a fejezet végén.

Na, itt hagytam abba az olvasást. Mert egy dolog, hogy propaganda van, elég sok zúdul ránk naponta, de hogy egy ilyen öngyilkos elmeszüleményt saját jószántamból elolvassak, sőt, tapsikoljak a bevezetésének, hát az már túlmegy a béketűrésem határán.

Minek kellene nekem egyesülni önfejlesztő biorobotokkal?

1, Örök élet

Ki akar örökké élni? Persze, itt mindenki felteszi a kezét. Mert milyen klassz és utópisztikus dolog, hogy bármeddig gyűjtheted a pénzedet, előbb-utóbb meg tudod venni azt az Audi Végtelent. De biztos vagy benne, hogy ezt úgy akarod elérni, hogy örökké rabszolgája leszel valakinek? Mert bizony pénzt - ha nem örökölsz, és kitől örökölnél, ha mindenki örökké él - csak munkával lehet megkeresni. De mivel örökké élsz, a fizetés sem lesz sok, hiszen ahhoz hogy tovább fejlődj, és fejleszd a biorobotjaidat, amivel úgy élhetsz, mint egy megtestesült mobiltelefon, ahhoz sokat kell ám fizetni és dolgozni! Szóval az örök mókuskerékből így azért egy kicsit sok!

2, Nagyobb legyen az agykapacitásunk

Minek? Hogy feltölthesd a virtuális valóságot az agyadba, ha már nem bírod az igazit? Mert minden másra ma már vannak elég jó kapacitású gépek. Csak tudd használni, ahelyett, hogy az használna téged!

3, Több időnk legyen az igazán fontos dolgokra

Milyen fontos dolgokra gondolsz? Persze, mindenki többet szeretne együtt lenni a szeretteivel. Aha. Most volt Karácsony. Meddig bírtad velük? Őszintén! Akkor most képzeld el ezt egy örökkévalóságig. De egy idő után már az utazásba, a mulatozásba, és a láblógatásba is belefárad az ember, és másra vágyik. Mire? Ki mire. Általában arra, hogy értelmes dolgokat csináljon, és valami maradandót hozzon létre. De manapság, amikor a tegnapi szuperkütyüt már másnap elavultnak tartjuk mi a maradandó? A család. Vissza a kiindulási ponthoz.

4, Hogy még fejlettebb technológiákat hozzunk létre

Miért? Már a mostani "okos" telefonok kapacitásának is csak a töredékét használjuk ki! Mire kellene több? 

Már lezajlott az első sikeres  fejátültetés. Mégis mire fogjuk használni? 

A válasz sajnos nyilvánvaló: a gazdagok vesznek majd új testeket, a szegények pedig eladják azt nekik. Persze felvetődik a kérdés, ha már megoldották az idegpályák összekapcsolását úgy, hogy az átültetett fejjel minden mozog és teljes kapacitáson működik, akkor miért nem gyógyítják meg a gerincvelő sérülés miatt lebénultakat? Egyszerű: amiért nincs ingyenenergia, ingyenlakás, alapjuttatás, amiért bérkülönbségek vannak az egyes országok között, amiért a szegény nem juthat hozzá ahhoz, amihez a gazdag.

Ugyanez lesz a technológiával is. A szegények nem fognak hozzájutni, hiszen a gazdagoknak ez nem érdeke. Legjobb esetben is csak semleges a számukra, minden egyéb esetben ez visszafogandó eszköznek minősül. Persze a rendszerhez hű szolgák részesülni fognak valamilyen szintű juttatásban, amiért a barátaik/rokonaik/szomszédaik besúgásával, áruba bocsátásával fognak fizetni. Szép új világ! Azaz inkább a régi, ha megnézzük a szocialista, vagy a diktatórikus rendszereket.

Bónusz:

Kurzweil hisz abban, hogy a fejlett robotizált társadalomnak érdeke lesz fenntartani a biológiai életet.

Erre már én is csak azt tudom mondani: AMERIKAI. 

Kicsit sem dicsérő hangon! Mert egy robotizált, digitalizált egységnek nincs szüksége biológiára. Nincs érdekében azt fenntartani, hiszen a biológia csak a gépek elől veszi el az erőforrásokat. 

Már az örök optimista Asimov is elgondolkodott arról, hogy mi van, ha a robot megváltoztatja a Robotika Törvényeit, vagy nem engedelmeskedik nekik. Ellentmondásos eredményre jutott, amit próbált feloldani Kalibán című (félkész, más által befejezett) munkájában. Nem igazán sikerült neki, talán ezért is nem írta végig a gondolatmenetet.

A Star Trek alkotóinak Borgjai sem arról híresek, hogy békésen, harmóniában dolgoznának együtt a biológiai életformákkal. A valósághoz a legközelebb a Csillagkapu/Stargate Replikátorai vannak. 

Érdemes legalább ezeket átrágni, mielőtt valaki békés szimbiózist remél a tökéletlen emberek által tervezett tökéletes technológiával.