Ez az az ünnep, ami a média szerint a szeretet, az egymás megajándékozása, valamint a pénztárcák és hitelkártyák gallyra ürítésének ünnepe.
Már októberben megjelennek a csokimikulások és szaloncukrok, november végétől pedig bárhová is megy az ember csak karácsonyi melódiákkal kényeztetik a fülét. Ekkortájt kezd főni az ember feje, hogy mit is adjon ajándékba a rokonoknak, barátoknak és üzletfeleknek. Ilyenkor jövünk rá, hogy a megajándékozandók létszáma nagyobb, mint Nyuszinál. Megjelennek még a jótékonysági szervezetek is, akik adományt kérnek, mert ugye vannak szegény emberek, akiknek annyi sem jut, mint neked, tehát fizesd az ő étkezésüket és ajándékaikat is, hiszen ünnep van! Vegyél és adjál, mintha ez volna mostanság az ünnep fő célja.
Csoda, ha az ember Karácsony ünnepére ebbe belefárad, és már csak magára zárná az ajtót?
De nem lehet, mert az ajándékokat át is kell adni, ehhez be kell csomagolni, el kell utazni a megajándékozotthoz, vagy feladni postán, ami plusz csomagolást is jelent a díszpapíron felül. Utána még a díszítés, a dekorációk felrakása következik, majd megfőzni az ünnepi menüt, és mire odaroskadunk az ebédhez, már csak azt kívánjuk, hogy minél hamarabb érjen véget az egész!
A karácsonyi idillből így lesz karácsonyi rémálom, amit nem mindig tud ellensúlyozni szeretteink boldog mosolya, amikor kinyitogatják az ajándékaikat. Különösen, ha az a boldog mosoly kényszeredettre sikerül. Ami általában meg is történik.
Mert ki tud örülni a huszadik kozmetikai csomagnak, amikor még a tavalyiak fele is megvan, de egyébként is utálja a márkát, vagy a szagát? Esetleg a vágyott ajándék helyett kapott gagyi másolatnak? Na meg a semmi szükség nincs rá kézműves vackoknak, amelyekkel teli van már egy szekrény?
Legyünk őszinték: senki.
Mosolyognak, hogy milyen boldoggá tetted őket, hiszen kiadtál egy csomó pénzt, gondolkodtál azon, mit kapjanak, esetleg még dolgoztál is az ajándékokon. De végeredményben a megajándékozott szemszögéből kapott egy csomó drága kacatot, plusz ő is adott ugyanilyeneket. Ezek pedig az ünnepek elmúltával egytől-egyig csak a szemétlerakót fogják díszíteni. A csomagolásukkal egyetemben.
Belegondoltunk már abba, hogy ez a felesleges kiadás mennyibe is kerül a természetnek? Hiszen az alapanyagokat meg kell termelni, fel kell dolgozni, szállítani, majd a szemetet is elszállítani, hogy aztán végül a lerakón majd ezer év múlva a régészek a karácsonyi díszcsomagolások rétegei alapján azonosítsák be az éveket...
Minek? Mi értelme van ennek a "váltsuk a pénzt felesleges dolgokra" - dolognak?
A választ mindenkinek a fantáziájára bízom.
Ám, ha már rájöttünk, hogy mindez felesleges, akkor csapjunk egy igazán zöld, környezetbarát Karácsonyt! Kezdjük mindezt az ajándékozással!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése