Környezetbarát karácsonyi ajándékozás

Karácsony

Ez az az ünnep, ami a média szerint a szeretet, az egymás megajándékozása, valamint a pénztárcák és hitelkártyák gallyra ürítésének ünnepe.

Már októberben megjelennek a csokimikulások és szaloncukrok, november végétől pedig bárhová is megy az ember csak karácsonyi melódiákkal kényeztetik a fülét. Ekkortájt kezd főni az ember feje, hogy mit is adjon ajándékba a rokonoknak, barátoknak és üzletfeleknek. Ilyenkor jövünk rá, hogy a megajándékozandók létszáma nagyobb, mint Nyuszinál. Megjelennek még a jótékonysági szervezetek is, akik adományt kérnek, mert ugye vannak szegény emberek, akiknek annyi sem jut, mint neked, tehát fizesd az ő étkezésüket és ajándékaikat is, hiszen ünnep van! Vegyél és adjál, mintha ez volna mostanság az ünnep fő célja.

Csoda, ha az ember Karácsony ünnepére ebbe belefárad, és már csak magára zárná az ajtót?

De nem lehet, mert az ajándékokat át is kell adni, ehhez be kell csomagolni, el kell utazni a megajándékozotthoz, vagy feladni postán, ami plusz csomagolást is jelent a díszpapíron felül. Utána még a díszítés, a dekorációk felrakása következik, majd megfőzni az ünnepi menüt, és mire odaroskadunk az ebédhez, már csak azt kívánjuk, hogy minél hamarabb érjen véget az egész!

A karácsonyi idillből így lesz karácsonyi rémálom, amit nem mindig tud ellensúlyozni szeretteink boldog mosolya, amikor kinyitogatják az ajándékaikat. Különösen, ha az a boldog mosoly kényszeredettre sikerül. Ami általában meg is történik.

Mert ki tud örülni a huszadik kozmetikai csomagnak, amikor még a tavalyiak fele is megvan, de egyébként is utálja a márkát, vagy a szagát? Esetleg a vágyott ajándék helyett kapott gagyi másolatnak? Na meg a semmi szükség nincs rá kézműves vackoknak, amelyekkel teli van már egy szekrény?

Legyünk őszinték: senki.

Mosolyognak, hogy milyen boldoggá tetted őket, hiszen kiadtál egy csomó pénzt, gondolkodtál azon, mit kapjanak, esetleg még dolgoztál is az ajándékokon. De végeredményben a megajándékozott szemszögéből kapott egy csomó drága kacatot, plusz ő is adott ugyanilyeneket. Ezek pedig az ünnepek elmúltával egytől-egyig csak a szemétlerakót fogják díszíteni. A csomagolásukkal egyetemben.

Belegondoltunk már abba, hogy ez a felesleges kiadás mennyibe is kerül a természetnek? Hiszen az alapanyagokat meg kell termelni, fel kell dolgozni, szállítani, majd a szemetet is elszállítani, hogy aztán végül a lerakón majd ezer év múlva a régészek a karácsonyi díszcsomagolások rétegei alapján azonosítsák be az éveket...

Minek? Mi értelme van ennek a "váltsuk a pénzt felesleges dolgokra" - dolognak?

A választ mindenkinek a fantáziájára bízom.

Ám, ha már rájöttünk, hogy mindez felesleges, akkor csapjunk egy igazán zöld, környezetbarát Karácsonyt! Kezdjük mindezt az ajándékozással!

Italos karton s az újrahasznosítás

Már megint több bejegyzést olvastam az italos karton fronton, hogy milyen szuperül újrahasznosítható, gyűjtsük külön, szelektíven.

Hát, az a helyzet, hogy olyan nagyon nem megoldott az újrahasznosítása, és az a kevés is problémás.

Először is, az italos kartonokat a szelektív gyűjtőbe való dobás előtt ki kellene öblíteni, és meg kellene szárítani. Hányan is teszik meg? A szennyezett doboz nem alkalmas újrahasznosításra, azt vagy elégetik, vagy a lerakókra kerül.

Másodszor az újrahasznosításhoz szét kellene szedni elemeire.

Hogyan is épül fel a doboz?

Jó sok rétegből áll, amelyeket erősen összepréselnek. Kézzel nem is lehet sérülés nélkül szétválasztani! Ha pedig kézzel nem megy, akkor géppel sem.

Tulajdonképpen összedarálják, és vízzel kinyernek belőle némi papírt, vagy óvatos melegítéssel némi alumíniumot. Az első esetben marad a nedves zagy, amit leraknak, mert nem lehet tovább feldolgozni, a második esetben a maradékot elégetik.

Tehát valamennyi papírt, és alumíniumot ki lehet nyerni belőle.

Megéri? Nemigen.Túl sokba kerül. Nem csak nekünk, a természetnek is.

Úgyhogy a lehető legjobb felhasználása az italos karton dobozainak, ha legtöbbször meg sem veszed. Persze, időnként jól jönnek. De praktikusabb, legkörnyezetbarátabb, ha inkább otthon készíted a  rostos ivóleveket, vagy más csomagolásban veszed a tejeket, gyümölcsleveket.

Holnap megnézzük, mindezt hogyan is tudod kivitelezni!

Ki viszi át a házimunkát?

Érdekes cikket olvastam ma: Gerzson Éva gondolatait a házimunkáról és a társadalmi összefüggésekről: https://kepmas.hu/a-hazimunka-hamis-valosaga?fbclid=IwAR3_HdQkY1dRafeFSx2H849PUSaS8Nve2sTd7cr9dyiiAucxxywRI4DO9Ow

Ha belegondolom, hányszor is hallom, hogy ezt ugyan nem fogom megcsinálni! Méghozzá a fiatal felnőtt korosztálytól!

Nem fogják kihagyni az energiaitalukat reggelente, nem hoznak bögrét a kávéautomatához, mert azt utána el is kell mosni, nem fogják papír (ne adj isten, textilszalvétába) csomagoltatni a tízóraijukat, mert azzal sok a macera,stb.

De mástól is hallom, hogy nem fog kézzel mosogatni, de ha megteszi is folyó vízben fogja csinálni. Nem vásárol nagy csomagolásban, nem tölti újra, inkább újat vesz, nem fog főzni, nem fog ezt, azt meg amazt, mert...

... és itt jönnek a kifogások garmadájával. Annyival, hogy leírni is sok, de a meghallgatásából is elegem van időnként. Na meg minek is próbáljam meggyőzni őket?

De azért időnként elkeseredem. Ahogy viselkednek, az az igazi tanult tehetetlenség. Ha ugyanis valaki nem akar tenni semmit azért, hogy jó pár forinttal több maradjon a zsebében, vajon tud-e tenni akkor, ha a jutalom olyan távoli és megfoghatatlan, mint az emberiség fennmaradása, vagy a tiszta környezet?

Szerencsére jópáran vannak az utóbbi csoportban is.

De igaza van Gerzson Évának: a munkára való nevelést a családban kell elkezdeni.

Hogy mi a jutalom érte? Épp olyan megfoghatatlan dolgok, mint az erősödés, a kitartás, az önbizalom növekedése, sőt! Az iskolai jegyek közvetett javulása. A jövőbeni vastagabb pénztárcáról, szélesebb lehetőségekről nem is beszélve.

Ám a környezet is jól jár egy olyan emberpalántával, aki beszáll a családi munkába: neki nem fog derogálni, ha a szemetét el kell vinnie a szemetesig, vagy éppen a zöldborsót a környezetbarátabb, de kicsit nehezebb csomagolásban kell hazacipelnie.

Szóval a környezetvédelem és a bolygó védelmének első lépése a családban rejlik: abban a családban, amelyik megtanítja a gyerekeket becsülni a munkát.

Gondolatok a fekete pénteken

Fekete péntek.

Black Friday.

A nagy leárazások napja, még mielőtt a karácsonyi vásárlásokra tekintettel egekbe emelik az árakat.

Rossz-e?

Nem tudom. Tavaly kénytelen voltam hűtőt cserélni, így a black friday-es kedvezménnyel szinte féláron vettem meg a kiszemelt gépet. Úgyhogy elvileg jó. De azért a teljes képért jó belegondolni egy-két dologba. Végezzünk el egy gondolat-kísérletet!

A eset. Tegyük fel, hogy egy kórház kerítéséről lerohad a festék. Át kellene festetni, de mivel kevés a pénz, a kórház nem akarja megfizetni mestert, aki megcsinálná. Szétrohad a kerítés, de nincs pénz arra, hogy kicseréljék. Utána a vandálok simán rongálhatják a falat, aminek a kifestésére nincs pénz, emiatt romlik az épület állaga, majd végül be kell zárni a kórházat, mert nem lehet már benne gyógyítani sem.
 
B eset. A kórház - bármennyire is szorítani kell, kifizeti a mesterembert, aki lefesti a kórház kerítését. Emiatt több pénz folyik be adó formájában, amiből többet tudnak leosztani a kórháznak is. Amiből mindig kicsit tud fejleszteni, ami miatt jobban érzik magukat az odalátogatók, gyorsabban gyógyulnak, jobb az általános közérzetük, így többet tudnak dolgozni, és költeni, így több folyik be adó formájában, amiből megint csak többet tudnak leosztani a kórháznak.
 
C eset. A kórház nem fizet a mesterembernek,de segítségért kiált, és pár ember kedvességből ingyen lefesti a kerítést, elvégre ők is oda járnak. Az épület megmarad, de több pénz nem lesz, csak annyi, hogy a következő évben is kalapoznia kell a kórháznak a wc-papírra, meg az eszközökre, meg ... Újra és újra.
 
Melyik eset a jó a gazdaság számára? Mikor él a társadalom minden tagja jól? 

Az A esetben senki nem jár jól, ez egy lefelé tartó spirálba torkollik, majd végül összeomlik a gazdaság. A C esetben tartós stagnálás van, hiszen látszatra minden működik, de a pénz nem vándorol, ami biztosítaná a gazdasági növekedést. A legjobb a B eset, hiszen mindenki munkáját megfizetik, minden működik.

Ez a gazdag társadalmak modellje is. Megfizetik a munkást, megfizetik a szolgáltatásokat. Így a munkás is meg tudja fizetni a szolgáltatásokat, legyen az orvosi, vagy csak egy nyaralás, amiből ugye újabb dolgozó embereknek lesz bevétele. Soroljam tovább? Ez a felfelé tartó spirál. 

Szóval jó-e a fekete péntek? Nem tudom. Átmenetileg talán igen. Vegyünk akár háztartási gépet, szórakoztató elektronikát, vagy ruhát, cipőt, ajándékot. De nagyon meg kell gondolni.

Mert minden egyes vásárlásoddal választasz a három (A, B, C) lehetőség közül!