Néha kiakadok

Néha kiakadok a háztartásra.

Miért kell csinálni? Időnként szinte vágyom Diogenész hordójába, ahol szinte semmi dolgom nem volna. Ilyenkor nyáron még kellemes is lenne, folyamatosan a szabad levegőn. Télen azonban kicsit cúgos volna.

Hát, nehéz szívvel, lustaságot legyőzve a takarításnak neki kell állni.

De miért is állunk neki olyan nehezen a takarításnak?

A dolog egyszerű: túl sok holmink van, és nem olyan egyszerű valamit arrébb tenni, hogy kitakaríthassunk.

Ismerős a helyzet? Sejtettem... Az ember már attól elfárad, ha csak ránéz, és azt gondolja, hogy rendet kell raknia!

Pedig nem lehetetlen fáradtság nélkül rendet rakni még egy ennyire zsúfolt szobában sem! A titok abban rejlik, hogy mindig csak egy kicsit kell vállalni. Naponta 1x-4x negyed órát. Nem többet. Ne is próbálkozz többel!

Hogy miért? Mert a tárgyaknak is van energiájuk, akárcsak neked. Az energiájukkal pedig hozzád kötődnek, ezért ha túl gyorsan szabadulsz meg tőlük, akkor gyorsan meg is gondolhatod magad - és mégsem dobod ki. A szoba pedig megmarad ugyanilyen állapotban.

Mi kell egy nagyobb rendrakáshoz / takarításhoz?

Először is tárolók. Ha van otthon több nagy műanyag kosarad, tökéletes, ha nincs, a boltból szerezz nagy kartondobozokat, átmenetileg azok is megfelelnek. Kell még egy szemetes, ha nem túl hordozható változattal rendelkezel, akkor egy doboz vagy műanyag zsák a szemét számára. + egy filctoll

A negyedik nap

Nos, elég sokáig gondolkodtam azon, hogy tegyek-e képet ki a blogra, és úgy döntöttem: még nem.

Ugyanis ami ma örömet szerzett nekem az az, hogy megjött a hátizsák, amit az unokaöcsémnek rendeltem.

Mivel ez a poszt is kimegy facebookra, ő pedig olvassa, csak lelőném a meglepetést. Úgyhogy kép egyelőre nincs. Később pótolom.

Háztartási napló

Nos, kedden - ígéretemhez híven elkezdtem háztartási naplót vezetni.

Nem lehet nagy ördöngösség, nagyanyáink hat elemivel és egy füzettel megoldották. 

Egyelőre nem töltöttem le semmilyen spéci programot hozzá, csak nyitottam egy Openoffice számolótáblát (ez az excel ingyenes változata). Gondolkodtam a sima füzetben is, de amennyi cuccom van, számomra praktikusabbnak tűnt elektronikus formában tárolni a naplót. Ennek annyi előnye is van, hogy a későbbiekben könnyebben tudok statisztikát készíteni és következtetéseket levonni a napló alapján.

Miért is kezdtem neki?

Mert egyrészt úgy érzem, hogy kifolyik a kezem közül a pénz. Nem, nincsenek gondjaim a számlákkal, és amit szeretnék azt is meg tudom venni, de júniusban hirtelen szembesültem azzal, hogy túl sok holmim van! Ráadásul ezek közül rengeteget nem használok - tehát feleslegesen vettem meg, csak a pénzt dobtam ki rá. Valamilyen kontrollra tehát szükségem van. Épp ezt ígérik a különböző honlapokon. Jobban meggondoljuk, hogy mire is adjuk ki a pénzt, ha valamilyen minimális kontroll van felettünk. Még ha csak a sajátunk is.

Másrészt pedig a pénz mindig jól jön. Mindenkinek szüksége van megtakarításra. Sosem lehet tudni, mire kell egyszer hirtelenjében nagyobb mennyiségű pénz, és ha el szeretnénk kerülni a gyorskölcsönök és a hitelkártyák csapdáit, jobb, ha van némi tartalékunk.

Így néz ki az első oldal:

Nem tudom, melyik honlapon olvastam (valamelyik női portál rémlik), hogy nagyanyáink így osztották fel a kiadásokat. Gondoltam, kipróbálom. Az első oszlopba írom majd az aktuális bevételt (fizetést) és kiszámítom, hogy mennyit költhetek egy hónapban ruhára, háztartásra, stb. Ha valamelyik csoportra többet kell költeni, azt csak másikból vehetek el, a kölcsön tilos. Ha megmarad, akkor vagy megy a megtakarításokhoz, vagy a következő hónap kezdőösszegéhez adom. Remélem ez utóbbi lesz többségben! :)

A kész táblázat így néz ki:

Nehezített pálya: többszörös ételallergiám van (glutén, tejfehérje, és szójafehérje) tehát nálam valószínűleg az ételek lesznek a legnagyobb összegek a táblázatban.

Ahhoz, hogy a naplót később spórolásra tudjam használni, több hónap adata kell. Ezek alapján tudom megnézni, hogy hol tudok vágni egy kicsit a költségvetésen. Például: ha hetente kétszer veszek egy csomag rágót, akkor praktikusabb, ha egy hónapban egyszer veszek egy tízes csomagot, így pénzt spórolok.

Ehhez viszont mindent fel kell írni, még a hajléktalantól vett lap árát is!

Nos, izgatottan várom a végeredményt, addig pedig munkára fel!

A harmadik napon

Kép a harmadik napról:

Egy eléggé elhanyagolt lakótelep üde színfoltja ez a pici virágoskert. Nem nagy, de látszik, hogy valaki foglakozik vele. Nem kerülhetett sokba, hiszen csak pár szál virágocska virít benne, de a többi lakóházban még ennyire sem vették a fáradtságot.

A sok dudva között igazán felvidított, hogy láthattam pár szál színes virágot.

Azok a fránya sárga csekkek!

Kinek nincs sárga csekkje? Ritka az ilyesmi manapság, hiszen a szolgáltatók havonta küldik :).

Igaz, nem nagyon szeretik, mert sok vele az adminisztráció, ezért megpróbálnak minden erővel valami másra átszoktatni minket. Trükkjeik között van, hogy össze-vissza időpontokban küldözgetik, egy hónapban kettőt is befizettetnének velünk, és lehetőleg mindig mindenkor fizetésnap/nyugdíj előtt. Ennyi nehezítéssel hát ők nem is értik miért ragaszkodnak az emberek a sárga csekkjeikhez, amikor bezzeg Európa...

Hát igen. Mivel a szolgáltatók menedzsmentje "bezzeg Európából" jött, nem is értheti.

Akkora fizetéssel szerintem senkinek nem volna problémája azzal, hogy rátetesse a számlájára az automatikus levonást. De Magyarországon alacsonyak a fizetések, és magasak a rezsiszámlák. Tehát hiába drága a sárga csekk, sokan csak így tudják beosztani a fizetésüket: sakkoznak a számlákkal. Ehhez pedig kell a csekk, mert így átlátható a pénzügyi helyzet.

A tetejébe a téves levonások miatti szaladgálás költsége szintén az ügyfelet terheli, tehát ha a szolgáltató téved, neked nincs pénzed akár hónapokig is.

Na meg a postá(s)nak is élni kell valamiből...

Pedig környezetvédelmi szempontból sem lenne utolsó kiiktatni a sárga csekkeket. Rengeteg szemét keletkezik havonta, amit el lehetne kerülni egy elektronikus átutalással. A képlet egyszerű:

kevesebb papír = több élő fa = több oxigén = kevesebb szén-dioxid = lassabb globális klímaváltozás.

Csak a szolgáltatókon múlik, hogy ők hogyan kezelik a problémát. Mert ha például a számlát elektronikusan küldenék ki, mondjuk ötödikéig havonta, és a fizetési határidő mondjuk 15-e volna, akkor sokkal jobb lenne a "fizetési hajlandóság". (Ez utóbbi kifejezést a jómúltkor tévedésből kiküldött kéthavi áramszámláról vettem. Mivel már egyszer befizettem, de az ügyfélszolgálatra nem tudtam bemenni, így fogcsikorgatva befizettem még egyszer. Három hónap múlva visszautalták a pénzt, de nekem kellett érte bemenni a postára...)

Szeretjük továbbá, hogy kézzelfogható bizonyítéka van a befizetésnek, tehát vagy otthon is nyomtatható sárga csekket kell elektronikusan küldeniük, vagy egy pénzintézetnél számlát nyitniuk, ahogy egy ügyfélszám keretében befizethetnénk a pénzt - bizonylat ellenében.

Ennyi volna az egyszerű megoldás, amely mindkét félnek megfelelne. Ha már ennyire utálják a szolgáltatók azt a bizonyos sárga csekket...

Második napi vidámító kép

Nos, ez sem került több százezer forintba, séta közben az aszfalton láttam meg:

Talán nem is a művészi profizmus magasiskolája, de vidám, aranyos és végre valami igazán játszótér mellé illő! Vigyort küldök az alkotónak!

Új nap - új remények

Az utóbbi évben jócskán besűrűsödött az életem. Kaptam végre állást, Aszódon és Domonyban. Ráadásul az egyetemre is felvettek - Veszprémben. A két helység között az út 167 km és cirka négy óra busszal (veszprémi helyijárat), vonattal Budapestig, majd egy, illetve két metróval, attól függően, hogy elérek-e a Déli Pályaudvarig, vagy kénytelen vagyok Kelenföldön leszállni (óvják az istenek, akik felépítették a négyes metrót :)!), valamint még egy busszal, és némi gyaloglással hegynek felfelé. Mindez hetente kétszer. Tanulás, tanítás, meló ezerrel - és aszódi nethiány miatti blogszünet eredménnyel. Egyszerűen minden ébren töltött percemet be kellett tábláznom, hogy sikeresen megfeleljek a nem is olyan alacsony elvárásoknak. A blogra, vérző szívvel ugyan, de nem bírtam időt szakítani.

De most végre nyári szabadságon vagyok, és a stresszes időkben sok mindent megfogadtam:

• A nyáron két hétig nem csinálok semmit, csak bámulom a plafont Veszprémben. Ezt nagy valószínűséggel nem fogom betartani, mármost látszik, hiszen mihelyt csökkent a stressz, úgy jöttek fel régi-új álmok és tervek.

• Végre rendesen megcsinálom a 30 napos takarítós tréninget! Eddig csak elemekként alkalmaztam, és részleteit használtam két lakásban. Annyira sikerült, hogy nagyjából rendben vannak a lakások, ha nem is csillognak-villognak. De majd most!

• Nekiállok selejtezni. Komolyan. Feng Shui ide vagy oda, sok olyan holmim van, amelyre nincs szükségem. Vagy ki kellene dobni, mert rossz, javíthatatlan, nem ehetem meg, vagy egyszerűen kifogytam belőle, vagy csak a helyet foglalja, mert már nem használom. Aki 43 négyzetméteren él harmadmagával, azt ezt a luxust nem engedheti meg magának. Na meg hátha más örülni fog neki...

• Nekiállok háztartási könyvet vezetni. Nem mintha eddig gondjaim lettek volna a pénz beosztásával, de annyi jót lehet róla hallani és a pénz eddig még mindig mindenkinek jól jött nem? Még akkor is, ha nekünk kell megspórolni...

• Nekikezdek a 100 napos boldogságtréningnek. Ennek az a lényege, hogy minden napunkban találjunk legalább egy apróságot, amelytől boldogok leszünk, vagy pozitívan látjuk tőle a világot. A képeket pedig naponta tegyük fel az arcoskönyvre. Ez nem fog ártani, bár utóbbit még nem döntöttem el, hogy felteszem-e. Kíváncsi leszek, majd a végén, hogy milyen dolgok tesznek engem vidámmá, és meg tudom-e találni folyamatosan száz napig. Ez lesz a nehezebbik része, hiszen mindenhonnan csak a negatívumok ömlenek ránk, pedig süt a nap, nyár van, végre nem kell fűteni. Megy a focivébé, és ha az ember (pardon a szurkoló) beül egy jégkrémmel meccset nézni a tévé elé, ki vágyik a tengerpartra?

Szóval íme az első napi boldogságképem:

Kitaláljátok mi ez?

Szabad a gazda?

A plafon Veszprémben, az ágyam felett!