Megvilágosodás energiakúra közben - 5. nap

Az energiakúra ötödik napja a világításról szól.

Szóval a világítás nem is eszi annyira az áramot, mint gondoltam! Alig 2-4 %-a az áramköltségnek. Hogy ezt mennyire lehet lefaragni, nem tudom. Túl kicsinek tűnik a részesedése az összes fogyasztásból.

A kétezres év fordulója táján volt egy pályázat, már pontosan nem is emlékszem rá, csak arra, hogy egy nagycsaládos férfi leírta az újságban, hogy ment rá a családi béke. Mert mindenki mindenkit figyelmeztetett, hogy kapcsolgassa le a villanyt, mert nyerni akartak és ezen folyamatosan összevesztek. A végén három hónap alatt kb ezer forintot tudtak így megspórolni. Megéri? Nem igazán. Négy gombóc fagyi ára.

Szóval ésszel kell hozzáállni a dolgokhoz. Nem úgy, mint az Európai Unió kissé agyatlan vezetői. Ők ugyanis egy tollvonással megszüntették a régi, izzószálas lámpakörték gyártását, mondván, hogy majd mennyit fogunk spórolni! Na ja. A kapcsolgatások energiaigényéről meg szó sem volt! Merthogy bizony az energiatakarékos csövecskék felkapcsoláskor zabálják az energiát. Ezért nem jók például a wc-be, a spájzba, vagy a lépcsőházi automatikus világításhoz. Túl sokat fogyasztanak! Tegyük a kezünket a szívünkre: muszáj volt azokat az izzókat betiltani?

Oké, sokat fogyasztottak, az előállításuk is sok környezetvédelmi problémát vetett fel, és a kripton is drága volt beléjük. De bizonyos helyeken, ésszel használva, igenis kevesebb energiát igényeltek volna, mint a kompakt fénycsövek. A józan paraszti eszű magyar fogyasztó pedig alaposan bespájzolt belőlük,mielőtt a forgalmazását is betiltották volna :). Hiába. A magyar virtusra mindig lehet számítani!

Ám, ha valaki elfelejtette, vagy csak túl fiatal volt még a betiltás idején, netántán kifogyott volna a készlete, akkor mit csináljon?

A gyártókat sem kell félteni. A régi izzólámpa burkolatába halogénizzót tettek. Kicsit kevesebbet fogyaszt, úgy 70 %-át az izzószálasnak, és jól tűri a kapcsolgatást is.

Ez megfelelően helyettesítheti a régi izzókat. Ja, hogy mérgező? Igen. A kompakt fénycsövekben meg higany van. Egyiket sem tanácsos tehát összetörni. De ahol sokszori fel-le kapcsolgatás kell, vagy csak ritkán, rövid ideig használjuk, oda ideálisak.

Ilyen helyek:

• wc
• spájz
• pince, padlás
• lépcsőház
• garázs
• külső világítás családi háznál
• mozgásérzékelős világítások

Ahol pedig huzamosabb ideig égetjük a villanyt, a nappaliban, konyhában, étkezőben, olvasólámpába, és a fürdőszobában (utóbbi határeset, hiszen legalább 20 percig kell egyhuzamban világítania a kompakt fénycsőnek, hogy energiatakarékosnak legyen mondható), oda érdemes az energiatakarékos fénycsövet venni.

+1 kérdés:

Mi van a ledes lámpákkal? Mennyire energiatakarékosak? Eléggé azok, de sok hátrányuk is van még. A kompakt fénycsövek gyártásakor úgy 10-15 évet kellett várni, mire igazán jó fényűek és hatékonyságúak lettek. Emiatt nem éri meg még ledet vásárolni. A fényerejük kicsi, annyira, hogy nem is írják rá a dobozra, hogy mekkora izzólámpáénak felelnek meg. Már eggyel megszívtam. Alig világít. Ráadásul hideg fehér fényt bocsát ki, míg a mi szemünk a meleg fehérhez van szokva ( a Nap ugyebár izzik, ezért találjuk barátságosabbnak az izzólámpa fényét). Tehát hosszabb használat esetén jobban fáradt a szemünk. Esetleg a toalettekbe ajánlanám. Mivel kellemetlen fényt áraszt, az ember gyorsabban végez a tennivalókkal :D.

Koviubi - finálé

Nos, a nagy kovászolás véget ért. Szerepeltek benne anyuék (mint az uborka termelői és szállítói), az uborkák, a napfény, és egy jó csomó bifidus meg acidophilus baktérium. Szóval elkészült. Még szerencse, hogy izgalmamban volt időm egy utolsó fotóra az üvegben:

Így nézett ki, mielőtt kiszedtem az üvegből. Szépen látszik, hogy az uborka eredeti harsány zöld színe elsápadt, ahogy a bacik által termelt anyagok megsavanyították. Nos, végre kiszedegettem az ubikat, leszűrtem a levét. A kapor és krumplik megtették a kötelességüket, és mint a mórok, mehettek. A szemetesbe. Bárcsak tudnék valahol komposztálni! De sajnos itt még nem megoldható. Túl nagyváros, túl hisztisek a szomszédok.

Utána jól záródó edénybe tettem az uborkákat (bocs anyu, azt mondtad, nekem adod! :)):

Mehetett a hűtőbe. A jó záródás azért fontos, mert imádom ugyan a kovászos uborka ízét, de azért a dinnyével keverve nem az igazi... Mihelyt lehűlt, már ehető is! Reggelire már ettem belőle! Kicsit kevésbé ért át, jót tett volna neki még egy nap a krumplikkal, de majd utóérlelik a bacik a hűtőben is.

Azon kívül, hogy finom, milyen hatása van még? Hát, mint írtam, a folyamatot mindenféle bifidus, meg acidophilus baktériumok végzik. Azok, amelyeket például joghurtokba szoktak tenni, mint prebiotikum, vagy probiotikum. Jó hatással vannak az emésztésre, és rohammal szorítják vissza a candidákat.

Ha kedvet kaptál hozzá, kedves olvasó, akkor állj neki nyugodtan, látod, nem nagy ördöngösség elkészíteni. Az elkészül uborkákat levével együtt le is lehet fagyasztani, így évszaktól függetlenül lehet fogyasztani!

Jó étvágyat hozzá!

Szén-dioxid diéta - energiakúra 4.nap

Gondoltam, hogy ez a nap nekem könnyű lesz, vagy éppen pont hogy nehéz, hiszen nincs kocsim, tehát ezen a módon nehezen tudnék csökkenteni a szén-dioxid kibocsátásomon.

Kárpótlásképpen termelői dinnyét vettem a görög gömböc helyett. Elvégre közelebbről szállítják, ha itthon termelik, mintha a messzi Görögországból szállítanák ide, nem? Oké, sajnálom a görögöket a pénzügyi válságuk miatt, de a környezetre is gondolnom kell. A zöld héjú édességet azonban gyalog hoztam haza. Igaz, a szabályok szerint vihettem volna kerékpárt, de nem tudok a kormányra akasztott ötkilós dinnyével rendesen közlekedni, így inkább lemondtam az élményről. Arról, meg hogy ilyet vásároljak, még hosszú ideig csak álmodozhatok:

Így maradt a gyaloglás, tehát a séta rész letudva. Bár, lehet, hogy egy kerekes bevásárlókocsiba beruházok majd nemsokára, hiszen így a cipekedés jó részétől megszabadulnék. Ám a harmadikra - lift hiányában - mindenképpen cipelnem kellene a vásárolt holmit. Majd meglátjuk, emésztgetem még a dolgot.

Azt hiszem, kitaláltátok, hogy ha már nincs autóm, én a tömegközlekedést használom. Nem is olyan vészes, hiszen a tanév alatt heti kétszer teszem meg az Aszód - Veszprém távot. Egyszer oda, egyszer vissza. Ez mivel is jár? Egy busz, egy vonat, két metró, és egy újabb busz. Rutinos vagyok.

Viszont egy újszülöttnek minden vicc új. Az unokaöcséimet már születésük óta mindenhová autóval vitték, nekik nagy meglepetés volt mind a távolsági autóbusz, mind pedig a vonat. Érdemes egyszer-kétszer otthon hagyni a kocsit, és csak tömegközlekedéssel nekivágni egy-egy útnak. Munkába vagy szórakozási céllal, szinte mindegy. Meglepő dolgokat fogunk tapasztalni. Egyrészt nem kell parkolóhelyet keresgélni, és a parkolódíj is a zsebünkben marad. Természetesen az alkoholos italoktól sem kell megtartóztatnunk magunkat, bár jobb, ha nem hullarészegen kérjük a jegyet a kalauztól! Többet sétálunk. Ez így időpazarlásnak tűnik, és mégsem az, hiszen séta közben felkészülhetünk az előttünk álló napra, vagy éppen ellenkezőleg. Lazíthatunk a kemény munka után, és nem cipeljük haza a melót. Az sem utolsó, hogy így a kondink is javulni fog, és még pénzt sem kell kiadnunk érte. Meglehet, ennek fényében többször hagyjuk szunyálni a garázsban az autót.

Ha pedig mégsem tudunk lemondani a kocsink nyújtotta folyamatos kényelemről, akkor legalább szervezzünk be magunk mellé pár útitársat! Ne csak a közeli családtagokban gondolkodjunk, kérdezzük meg a barátainkat, ismerőseinket is. Csatlakozhatunk telekocsi rendszerekhez. Utóbbiakban az utat a neten hirdethetjük meg, és e-mailen, telefonon jelentkeznek hozzánk az utasok, akik hozzájárulnak az üzemanyagköltséghez is. Mindenki jól jár, mert olcsóbb, gyorsabb az utazás. A dugók szempontjából is hasznos megosztani a kocsit. Ha ugyanis négy kocsi helyett egy kocsi közlekedik a dugó olyan kicsi lesz, hogy szinte megszűnik. Így sokkal gyorsabbá, kényelmesebbé válik az utazás.

Koviubi 3. nap

Csak egy gyors helyzetjelentés a kovászos uborka állapotáról. Tegnap az ablakból letettem az erkély kövére, mert túlságosan felmelegedett. A nyugati erkély átka. Most már kezd jól kinézni:

Az uborkák ígéretesen sápadnak, bár a lé kicsit kevésbé zavaros, mint anyuénál szokott lenni. Bár a mikroklíma kissé eltérő egy kisvárosi családi ház kertje és egy nagyvárosi, forgalmas helyen levő erkély között. Holnap ugrik a majom a vízbe, illetve az uborka a hűtőbe.

Víz, víz, tiszta víz... avagy energiakúra 3. nap

Ha nem tiszta, ne vidd vissza, mert a csacsi belepusztul, ha megissza! Inkább tisztítsd meg, mielőtt visszaengeded a természetbe. Hogy az nem olyan egyszerű? Nem bizony! Költség- és energiaigényes folyamat, és ha nem családi házban élsz, nem is olyan egyszerű szennyvíztisztítót építened.

Így marad a megelőzés. Ha teheted, minél kevesebb vizet használj! Hogyan?

A zuhanyozás nálam alap, hiszen nincs fürdőkádam :). Anyuéknál szoktam potyázni, amikor hazakeveredek hozzájuk egy fél országgal arrébb. A napkollektor nálam kivitelezhetetlen, akárcsak az esővízgyűjtés. A családi házban persze mindjárt másképp néz ki. Ott azt teszel a tetődre, amit szeretnél, és a ciszternák készítésének sincs akadálya. Azzal aztán tényleg rengeteget lehet spórolni!

A csapjaim nem csöpögnek, hála a teflonszalagnak, amivel szépen lehet tömíteni, és nem is olyan bonyolult. De ha már a csap van terítéken, megtettem végre, amire már hetek óta áhítozom, csak sosem volt időm. Vettem egy perlátort a konyhai csapra:

Filléres kis holmi, tényleg. Ez spec kínai gyártmányú, és nincsenek extrái, csak a két alapfunkció és a forgathatósága. Az egyik állásában a vízhez nagyobb mennyiségű levegőt kever. Tehát ugyanolyan jól tisztít, csak kevesebb vizet használ fel. A másik funkciója a zuhanyoztató, amivel alaposabban, kevesebb vízzel tudok öblíteni akár tányért, akár gyümölcsöt. A rendes tömítéshez kellett a teflonszalag, de most csepegésmentesen, szuperül működik. 

Azt nem tudom, hogy pontosan mennyi vizet fogok vele spórolni, de általában olyan 25-30 % körüli a megtakarítás mértéke. Ha ezt pontosan ki akarjuk fejezni pénzben, akkor vegyük elő a vízszámlát. Én évente kb 27 ezer forintot költök a vízszámlára, aminek a 25%-a 6750 Ft. Ebből ugye kivesszük a mosógépet és a zuhanyozást, tehát alsó hangon is 3-4 ezer forintot jelent. Nem rossz egy 500 forintos kütyütől mi?

Az uborka második napja

Csak egy gyors helyzetjelentés a kovászos uborkáról:

Szépen forrogat, és már egészen zavaros a leve, úgyhogy a tejsavbacik úgy nézem, jól érzik magukat. Még két nap és ehető lesz.

Energiakúra - 2. nap

Háztartási energiafalók, rettegjetek!!!

A mai nap kihívására válaszként kitakarítottam a hűtőszekrényt. 

Jó ötlet volt. Egyébként is jól jött, hogy leolvasztottam róla a jeget, de a mélyhűtő kirámolásakor találtam jó pár olyan csomagot, amelyek már vagy fél éve rejtőzködtek a rekesz hátuljában. Többek között egy csomag borsót, brokkolit, gyümölcskeveréket gyümölcsleveshez. Úgyhogy megvan a hétvégi menü :). Amúgy is meg kellene enni már, és ilyen meleg időben egy adag hideg gyümölcsleves gondolatára is kellemesebben érzem magam!

Ellenben a bojler hőmérsékletének alacsonyabbra állításával nem értek egyet. Nálam 50 fokra van beállítva, és keverőcsapjaim vannak, tehát némi hideg víz hozzáadásával kellemes hőfokot tudok varázsolni, de ez a hőmérséklet a mosogatáshoz is ideális. Igaz, vagy két éve volt vízkőtelenítve, tehát ha legközelebb szerelőt kell hívnom, nem árt, ha ezt is megcsináltatom vele. Felírva.

Új háztartási gépet nem tervezek vásárolni, hiszen már az erkély nyílászárói bőven kimerítik az erre felhasználható keretet. A felsorolt háztartási gépekből gyakorlatilag egy sincs nekem, csak a zöldségaprító. Azt viszont nem adom! A segítségével nagyon finom vacsorákat szoktam készíteni maradék zöldségekből, tehát ha megnézem, valahol spórolok vele. Meglehet, darabolni illene azt a kevés zöldséget, de nemigen veszem elő heti két alkalomnál többet. Szóval megtartom.

Az áramszámlával kapcsolatban meglehet, igazuk van, hiszen tényleg jobb volna mérés szerintire átállni. Meg is néztem a szolgáltató honlapját. Csupán regisztrálni kell, és már neten küldhetem is be az e havi óraállást. Kényelmes. A fizetési lehetőségek azonban nem azok, úgyhogy még gondolkodnom kell a dolgon egy kicsit.

Már csak az van hátra, hogy kísérjem figyelemmel energia- és pénzmegtakarításaimat. Na az utóbbira nincs gondom. Nyílászáró :). Viszont az energiával kapcsolatban meglehet, bemegyek a szolgáltatóhoz számlaügyben, és ha már ott vagyok, akkor kölcsönzök egy kis fogyasztásmérőt. Egyszerű kis készülék:

Valami ilyesmi. Már régen mértem a készülékeim áramfogyasztását, kíváncsi vagyok, mennyit romlott a helyzet. Bár azóta csatlakozott a laptop a háztartáshoz, és a telefonomat is le kellett cserélnem. Nem fog ártani ha kimérem ezek fogyasztását is.

Miért méregessem? Egy kis tudatosság. Mind a telefon, mind a laptop akkumulátorról működik, amit időnként tölteni kell. A töltőt pedig az ember szereti elfelejteni kihúzni. Közismert tény, hogy így is fogyasztanak áramot ha nem is sokat. De ha az ember kiszámolja, hogy éves szinten mekkora a fogyasztásuk, akkor az megfelelő sokkterápia szokott lenni, így mindig kihúzza az elfekvő töltőket a konnektorból. Hiszen az a pénz, ami így folyik el, az gyakorlatilag pénzkidobás.

Energiakúra

Pakolászás és selejtezés közben sok minden előkerül, amire nem is számít az ember. Többek között az Energiaklub (www.energiaklub.hu) kicsit régi kiadványára, az Energiakúrára. Ez a kis kiadvány alig két A/4-es oldal, mégis hasznos ötletekkel van teli. 

Az energiakúra 1. napjának feladatai:

Nos, ezt a feladatot már tegnap letudtam, amit több mint kéthetes előkészület előzött meg. Ugyanis megrendeltem az erkély szigetelt nyílászáróit.

A fűtéssel nem tudok spórolni, hiszen távfűtéses lakásban lakom, így nem sok befolyásom van arra, mivel fűt a szolgáltató.

Egyébként is: NYÁR van! Pont a fordítottjára volna szükségem. Kint rekkenő meleg, így a francnak sem akarom fűteni a lakást, inkább a hűtéssel lennék elfoglalva. De hogy tudom olcsón, környezetbarát módon lehűteni a lakásomat?

Sehogy. 

Csak egy választás van: vagy olcsó, vagy környezetbarát. Illetőleg egy harmadik, hogy apróbb trükkökkel egy kicsit lesz csak hűvösebb, mint odakint.

Az első kettőre még visszatérek, most inkább a harmadikkal foglalkozom. A legegyszerűbb megoldás ugyanis, ha az ablakokat éjszaka tartjuk nyitva, nappal pedig bezárva. Éjszaka ugyanis lehűl a levegő, és miután az aszfaltot sem melegíti tovább a nap, egy idő után megszűnik okádni a meleget, és kellemes hűvös lesz. A falak éjszaka szintén lehűlnek, és mivel a nyílászárókkal kint tartjuk a meleget, csak lassan melegszenek újra fel. Ezzel körülbelül 5-6 fokkal tudunk hűvösebbet csinálni, mint a kinti hőség.

Hogyan lehet kizárni a meleget? Hát, egy jó nyílászáró alap, de mit sem ér, ha betűz rajta a nap. Valamilyen árnyékolásra szükség van. A legtermészetesebb árnyékolás, ha növényeket teszünk a nap és az ablak közé. 

Ezt elérhetjük lomhullató fák, vagy bokrok ültetésével, de klasszikus megoldás például futósbabot ültetni, és futtatni az ablakok elé. A termésből pedig még pár étkezést is megoldhatunk.

A harmadik emeleten persze ez sem megy. Oké, a balkonláda szuper, de nem ad elég tápanyagot a babnak. Viszont a redőny már praktikusabb megoldás. Ha és amennyiben nem fémből készül, ami szuper jó hővezető, így szépen fel is melegszik, pont amit el akartunk kerülni. A sötét színnel ugyanez a helyzet. A sötét színek csak úgy isszák a meleget! Tehát egy sötétbarna, alumínium redőnnyel megint csak nem segítettünk a hőség elleni védekezésben. Sőt!

A legegyszerűbb megoldás a világos színű fényvédő függöny. Nem kell extra dologra gondolni, csak egy fehér, vagy citromsárga függönyt mégsem hívhatunk sötétítőfüggönynek! Így a fényvédő függöny nevet kapta. A lényege, hogy a napsugarak nagyobb részét veri vissza, mint a sötétebb társai, így kevésbé melegszik fel a lakás.

Ilyen pici trükkökkel a kinti hőséghez képest hűvösebb lakást varázsolhatunk, és még a környezetet sem szennyeztük vele.

Ubi - koviubi gluténmentesen

Na, ennek is nekiláttam. A készítését sok fejtörés és konzultáció előzte meg. Egyrészt a neten található ötletek miatt, másrészt anyukám (ő szokta csinálni, de nála nem gond, ha elszúrja, hiszen ott a komposztdomb), harmadrészt némi kreativitás kellett hozzá.

A recept:

Egy adag uborka (nem mértem le, anyuék hozták, amennyi van, vagy belefér az üvegbe)
Egy csomag kapor ( a felmagzott is jó, sőt, intenzívebb íze van)
1 krumpli (a mennyiség és a helye intenzív vita tárgya a neten)
Sós víz ( 1 liter vízhez 1 púpozott evőkanál só, az a szürke fajta)
Egy nagy befőttesüveg (nem tudom, hol lehet beszerezni, nálam volt)
Egy kistányér (lefedni a tetejét)

Megmosod az uborkákat, és levágod a végüket. Nyald meg, ha keserűnek érzed, vágj még belőle. Utána mint hasfelmetsző Jack, szúrj át egy kést hosszában az ubikon, és hasítsd úgy végig, hogy azért egyben maradjanak. Után 90 fokkal forgasd el az uborkát és ismételd meg a mozdulatot. Az üveg aljára beteszed a megmosott, lecsepegtetett kaprot, és beleállítgatod az uborkákat, jó szorosra. Közben egy-egy adag krumplit is beleteszel. A végén beleöntesz annyi sós vizet, hogy bőven ellepje, tetejére kistányér, és mehet napozni.

Összerakás után így néz ki:

A recepttől elérően én egy poharat tettem a tetejére, a fehér izé meg a szeletelőkészletem egy darabja. Mindkettő azért került oda, hogy leszorítsa a víz alá az uborkákat.

Ha szép az idő 4-5 nap alatt kész!

Lelki szemeim előtt már látom, ahogy ropogtatom... Hosszú az a négy-öt nap!

Na, ezzel is megvolnánk!

Daráltam.

Nem húst, papírt! Régi dokumentumokat, csekkeket, számlákat, lejárt iratokat. Majd' egy hétig. Anyu vett egy kicsi, házi méretű iratmegsemmisítőt, és lelkendezett.

Én meg kölcsönkértem. Itt az eredmény:

Szép nagy kupac lett, igaz?

Úgy elgondolkodtam, hogy tíz évvel ezelőtt azt jósolták, hogy a digitális technika fejlődésével majd kevesebb papírra lesz szükségünk. Hát íme a kevesebb papír. Amíg az irathalmot válogattam, jó néhányszor eszembe jutott ez a jóslat. Nem jött be. Többek között ez sem, pedig azóta azt hiszem vagy háromszor hirdették meg a világvégét is. Mégis több papírt használunk mint tíz éve, hiszen csak egy kattintás a nyomtatás, hát mindenki ész nélkül használja. Mi meg tárolhatjuk, aztán ha már nem kell őriznünk a dokumentumot, akkor bajlódhatunk a megsemmisítésükkel. És akkor még a kivágott fákról nem is beszéltem.

Már régen elgondolkodtam azon, hogy kellene egy kandalló, és az éves papírkupacot csak simán eltüzelném, nem kellene vele bajlódni. Két mozdulat, és már nincs is gondom a hulladék további sorsával.

Ám a harmadik emeleten ez csak álom marad. Az erkélyen mégsem gyújthatok örömtüzet! Drága mulatság lenne, ha valaki kihívná a tűzoltókat...

Az angliai nyárközépi tüzeskedés is eszembe jutott, tudjátok, amikor Adrian Mole elégette a telefonszámlát! Jó ötlet volna meghonosítani, legalábbis az én szemszögemből. Meg szép is lenne, hiszen az év legrövidebb éjszakáján máglyák világítanák meg Magyarországot! Vagy ha esetleg adaptálnánk augusztus 20-ára? Tűzijáték helyett... :)

Na jó, csak ábrándozom.

Szóval ez a papírkupac megy a szelektív gyűjtőbe. Van pár használaton kívüli papírtáskám, majd használatba veszem őket. Másra amúgy sem jók.

Viszont elhatároztam, hogy megkeresem a szolgáltatókat: van-e olyan lehetőségük, hogy digitálisan küldenék ki a csekkeket és a számlát. Nem akarok bankszámláról utalni, mert macerás, és hát a szolgáltatók előélete sem makulátlan abban, ahogy a fogyasztókkal bánnak. De ha mondjuk kiküldenék digitálisan a számlát, meg három hónapra a csekkeket, akkor az ráférne egy A4-es oldalra, és máris mindenki boldog. Én azért, mert kevesebb a papír, és mégis kézben tudom tartani a fogyasztásomat, a szolgáltatónak ez kevesebb papírmunka, és a posta is felveheti a csekkeket.

Majd megírom, hogy sikerült!

Gazdagság-szegénység

Nem tartom magam gazdagnak. Sőt. Inkább azt mondanám, a szegényebb rétegbe tartozom. Nem megyek évente a Bahamákra, beérem a közeli tóval, és a családom meglátogatásával. Nincs autóm, se motorom, csak egy bringám. Saját házam sincs, viszont két lakást kell fenntartanom egyedül. A bérem sem felsőkategóriás. Egy szó mint száz, biztos hogy vannak nálam szegényebbek, de hogy gazdag nem vagyok, az biztos.

Egészen a tegnapi napig így gondoltam. Akkor pakoltam össze holmimat Aszódon, hogy a nyárra hazaköltözzek Veszprémbe. Úgy gondoltam, hogy egy-két táskára való holmim lehet csak, azt simán hazahozom.

Ekkor ért a meglepetés.

Egy-két táskányi? Vagy hat doboznyi cuccot sikerült felhalmoznom úgy, hogy csak hét közben élek ott! Oké, ha leszámítom a tisztítószerek és az ennivaló két dobozát, akkor is marad négy dobozzal! 

Plusz a szőnyeg.

Szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy ennyi mindent képtelen vagyok hazacipelni vonaton.

Maradtak hát az aszódi lakásban. Bedobozolva várják, hogy augusztus végén visszatérjek.

Rá kellett jönnöm, hogy gazdag vagyok. Ennyi holmit egy szegény háztartás biztos nem halmoz fel! Aláírom, nem túl értékesek, de akkor is. Hajszárító mindig kell, és a ruháimat is úgy válogattam össze, hogy ne igen menjenek ki a divatból. A konyhafelszerelésnél is igyekeztem tudatosan több funkciós, vagy praktikus holmikat venni. Mégsem tudtam egy hátizsákban és egy gurulós bőröndben elhozni magammal.

Ha pedig körülnézek a veszprémi lakásban megint csak azt látom, hogy rengeteg holmim van. Igaz, azt már otthon, kisgyerekként megszoktam, hogy a ruhásszekrényből is könyvek potyognak a fejemre, ha óvatlanul nyitom ki, de nálam sincs másképp. Le tudnám foglalni egy ideig Yomiko Readman-t, azt biztos. Eszméletlen mennyiségű papírhegy is vár feldolgozásra, amit folyamatosan halogatok. Pedig selejtezni, rendszerezni kellene, máris több helyem lenne. Meg különféle félig-meddig elkészült, csak terv szintjén megmaradt kézműves cuccok garmadája is várja, hogy befejezzem.

A feng shui-s barátnőm szerint ez a sok minden csak felesleges terhet tesz a vállamra, holott lehetnék szabadabb is. A sok kacat eldugítja az életemet, és útját állja a fejlődésemnek.

Nem tudom, mennyire van igaza, de eldöntöttem. Idén nyáron, nekiesek! Kész, vége, muszáj helyet felszabadítani. 

Hogy mennyire fogja ez befolyásolni a gazdagságomat, nem tudom. Az viszont biztos, hogy szeretem a szellős helyeket, és a minimalista lakberendezést. Ahogy viszont most kinéz a lakás, az minden, csak nem a vágyaim szerinti kinézet. Szóval kalandra fel!

Selejtezzünk!