Nos, a nagy kovászolás véget ért. Szerepeltek benne anyuék (mint az uborka termelői és szállítói), az uborkák, a napfény, és egy jó csomó bifidus meg acidophilus baktérium. Szóval elkészült. Még szerencse, hogy izgalmamban volt időm egy utolsó fotóra az üvegben:
Így nézett ki, mielőtt kiszedtem az üvegből. Szépen látszik, hogy az uborka eredeti harsány zöld színe elsápadt, ahogy a bacik által termelt anyagok megsavanyították. Nos, végre kiszedegettem az ubikat, leszűrtem a levét. A kapor és krumplik megtették a kötelességüket, és mint a mórok, mehettek. A szemetesbe. Bárcsak tudnék valahol komposztálni! De sajnos itt még nem megoldható. Túl nagyváros, túl hisztisek a szomszédok.
Utána jól záródó edénybe tettem az uborkákat (bocs anyu, azt mondtad, nekem adod! :)):
Mehetett a hűtőbe. A jó záródás azért fontos, mert imádom ugyan a kovászos uborka ízét, de azért a dinnyével keverve nem az igazi... Mihelyt lehűlt, már ehető is! Reggelire már ettem belőle! Kicsit kevésbé ért át, jót tett volna neki még egy nap a krumplikkal, de majd utóérlelik a bacik a hűtőben is.
Azon kívül, hogy finom, milyen hatása van még? Hát, mint írtam, a folyamatot mindenféle bifidus, meg acidophilus baktériumok végzik. Azok, amelyeket például joghurtokba szoktak tenni, mint prebiotikum, vagy probiotikum. Jó hatással vannak az emésztésre, és rohammal szorítják vissza a candidákat.
Ha kedvet kaptál hozzá, kedves olvasó, akkor állj neki nyugodtan, látod, nem nagy ördöngösség elkészíteni. Az elkészül uborkákat levével együtt le is lehet fagyasztani, így évszaktól függetlenül lehet fogyasztani!
Jó étvágyat hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése