Gondoltam, hogy ez a nap nekem könnyű lesz, vagy éppen pont hogy nehéz, hiszen nincs kocsim, tehát ezen a módon nehezen tudnék csökkenteni a szén-dioxid kibocsátásomon.
Kárpótlásképpen termelői dinnyét vettem a görög gömböc helyett. Elvégre közelebbről szállítják, ha itthon termelik, mintha a messzi Görögországból szállítanák ide, nem? Oké, sajnálom a görögöket a pénzügyi válságuk miatt, de a környezetre is gondolnom kell. A zöld héjú édességet azonban gyalog hoztam haza. Igaz, a szabályok szerint vihettem volna kerékpárt, de nem tudok a kormányra akasztott ötkilós dinnyével rendesen közlekedni, így inkább lemondtam az élményről. Arról, meg hogy ilyet vásároljak, még hosszú ideig csak álmodozhatok:
Így maradt a gyaloglás, tehát a séta rész letudva. Bár, lehet, hogy egy kerekes bevásárlókocsiba beruházok majd nemsokára, hiszen így a cipekedés jó részétől megszabadulnék. Ám a harmadikra - lift hiányában - mindenképpen cipelnem kellene a vásárolt holmit. Majd meglátjuk, emésztgetem még a dolgot.
Azt hiszem, kitaláltátok, hogy ha már nincs autóm, én a tömegközlekedést használom. Nem is olyan vészes, hiszen a tanév alatt heti kétszer teszem meg az Aszód - Veszprém távot. Egyszer oda, egyszer vissza. Ez mivel is jár? Egy busz, egy vonat, két metró, és egy újabb busz. Rutinos vagyok.
Viszont egy újszülöttnek minden vicc új. Az unokaöcséimet már születésük óta mindenhová autóval vitték, nekik nagy meglepetés volt mind a távolsági autóbusz, mind pedig a vonat. Érdemes egyszer-kétszer otthon hagyni a kocsit, és csak tömegközlekedéssel nekivágni egy-egy útnak. Munkába vagy szórakozási céllal, szinte mindegy. Meglepő dolgokat fogunk tapasztalni. Egyrészt nem kell parkolóhelyet keresgélni, és a parkolódíj is a zsebünkben marad. Természetesen az alkoholos italoktól sem kell megtartóztatnunk magunkat, bár jobb, ha nem hullarészegen kérjük a jegyet a kalauztól! Többet sétálunk. Ez így időpazarlásnak tűnik, és mégsem az, hiszen séta közben felkészülhetünk az előttünk álló napra, vagy éppen ellenkezőleg. Lazíthatunk a kemény munka után, és nem cipeljük haza a melót. Az sem utolsó, hogy így a kondink is javulni fog, és még pénzt sem kell kiadnunk érte. Meglehet, ennek fényében többször hagyjuk szunyálni a garázsban az autót.
Ha pedig mégsem tudunk lemondani a kocsink nyújtotta folyamatos kényelemről, akkor legalább szervezzünk be magunk mellé pár útitársat! Ne csak a közeli családtagokban gondolkodjunk, kérdezzük meg a barátainkat, ismerőseinket is. Csatlakozhatunk telekocsi rendszerekhez. Utóbbiakban az utat a neten hirdethetjük meg, és e-mailen, telefonon jelentkeznek hozzánk az utasok, akik hozzájárulnak az üzemanyagköltséghez is. Mindenki jól jár, mert olcsóbb, gyorsabb az utazás. A dugók szempontjából is hasznos megosztani a kocsit. Ha ugyanis négy kocsi helyett egy kocsi közlekedik a dugó olyan kicsi lesz, hogy szinte megszűnik. Így sokkal gyorsabbá, kényelmesebbé válik az utazás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése