Mától spórolni fogok!

Arra a szerény megállapításra jutottam, hogy spórolni kell. 

Ugyanis a pénz valahogy kifolyik az ember ujjai közül. Mindig megfogadom, hogy nem veszek meg semmit, ami nem feltétlenül szükséges, de az akcióknak nem tudok ellenállni. Szerintem elnézhető, ha figyelembe vesszük azt, hogy csak az alap, tartós élelmiszerekre bukom. 

Igaz az is, hogy Karácsony és ünnepi  menü volt, családilag, de valahogy akkor is sokallom a decemberben kiadott pénzmennyiséget. Valahol, valahogy vissza kell fogni a kiadásokat. 

De hol?

Végignéztem az állandó kiadásaimat, és arra jutottam, hogy nem tudok semmit tovább csökkenteni. Maradna a csinálj több pénzt módszer, de munkahelyváltáson gondolkodni, amikor végre van egy stabil helyem, megint csak kizárt. Ma ezt Magyarországon nem praktikus meglépni. Pluszmunka? Ilyen hektikus munkarend mellett megint csak kizárt.

Marad a kiadások visszavágása.

De hogyan?

Régebben próbálkoztam azzal a módszerrel, hogy minden bejövő pénz 10 %-át automatikusan félreraktam. Nem volt rossz, csak a bank most már az ilyen lekötésekért több tranzakciós díjat számol fel, mint kamatot. Ráadásul nekem szabadfelhasználásra kellene a pénz, amit ugye elkölthetek a lakásban felmerülő problémák orvoslására, vagy kicserélhetem a tönkrement mosógépet, vagy... Mindegy, semmilyen spéci konstrukcióba nem tudok beleugrani. Nincs értelme tehát bankokban gondolkodni, bár a dunyhaciha sarkába attól még gyűjtögethetem a pénzt.

Viszont az ünnepekben a neten szörfölve találtam egy érdekes tippet. (Ki mondta, hogy az internet előtt töltött idő elvesztegetett idő?) A poszter minden héten a hét sorszámának megfelelően 25 illetve 50 forintot tesz egy perselybe. Az első héten 25 Ft, a másodikon 50 Ft, a harmadikon 75 Ft, és így tovább. Év végére a perselyben 40 ezer forint körüli összeget fog találni. Ha mindezt 50 forintosával végzi, akkor a dupláját.

Ráadásul mindenhonnan csak egy kicsit kell lecsípni. Az pedig megoldható, viszonylag könnyen. 

Fellelkesültem, de nekem egy kicsit húzós volt a folyton emelkedő pénzösszeg, én ugyanis 100 forintos alapon gondoltam megcsinálni. Az összegeket véletlenszám-generátorral elosztottam újra. Így egy kicsit egyenletesebb a terhelés. A végén remélhetőleg elég szép summát találok, amikor kiborítom a persely tartalmát.

Hogy sikerül-e megcsinálni? Mindenesetre megpróbálom. Majd megírom, hol tartok. Ha nem jön közbe semmi, akkor év végén dőzsölni fogok! Ha meg közbejön, akkor lesz mihez nyúlni. A táblázatokat megcsináltam, mind két fajtára, az emelkedő összegekre, és az össze-vissza összegekre is. Mellékeltem egy üres táblázatot is, ha valaki fellelkesül, és kevesebb összeggel, de ki szeretné próbálni. Esetleg, nyugatra szakad hazánkfiainak is kipróbálható eurós, dolláros, vagy fontos alapokon, ha elhagyjátok a nullákat az összegek végéről.

https://drive.google.com/open?id=0B_xAdIP5S5-0bTd5MjNncE01UFk

Hogyaza....

Hát, mozgalmas egy nyaram volt, az ősz eddig eltelt ideje alatt sem unatkoztam, lóg a nyelvem. Annyira, hogy még a netre is alig jutottam fel, pedig az új albérletben már van. Igen új munkahely (súlyosbítva az előzőtől való meglehetősen csúnya elválással, ami nem rajtam múlt), új város (Aszódról Budapestre) és új meló (végre laborban lehetek!!!).

A kétlakiságnak vannak előnyei, az előző években már kitapasztaltam. Hátránya viszont, hogy két számológépre van szükségem, mert mindig elfelejtem azt az egyet hurcolni. Apróság, nemdebár?

Annyira nem is. Tudom, filléres cuccnak tűnik, és mekkora kínálat van belőlük! Csak nem írják meg a gyerek helyett a dolgozatot, de lassacskán már az is kapható... Mégis mi bajom van vele?

A legtöbb gépnek rossz az algoritmusa. Magyarul nem lehet velük folyamatosan számolni. Különös dolog, de az egysoros gépek erre alkalmasabbak, mint a mostani ezer funkciós csodák. Van olyan, amelyik törtben írja ki a végeredményt, és mindig át kell váltani tizedes alakra. A második óra után a legtöbb gyerek sírógörcsöt kap tőle, és végeredményben megutálja a matematikát. Még nem jöttem rá, hogy lehet tartósan átprogramozni. Hogy aztán a négyzetre emeléssel és agyökvonás nehézségeivel ne is foglalkozzunk, de a hatványozás és logaritmus váltása miatti hajtépéseket meg se említsem. Megérte jó drágán megvenni? 

Szóval vennem kellett másik gépet, és ennek köszönhetően meglehetősen stabil elképzelésekkel mentem el vásárolni. Hogy aztán fogcsikorgatva, de kikössek egy kétsoros Sharp gépnél. Egyszerűen nem lehetett olyan egysoros gépet kapni, ami tudományos számolásra alkalmas volt. A táblázatokból meg macerás keresgélni a szinuszértékeket. Megvettem. Az óráim után én is sírva fakadtam. Egyszerűen agyament algoritmusa volt. Aztán sikerült belőle egysorosat kapni, azzal már egész elégedett voltam, a kétsoros meg maradt a gyerekeknek, akik nem hoztak gépet órára.

Egyszerre ment ki belőlük a kraft. Elemcsere. Hüpp. Ahhoz ugyanis, hogy kicseréljem bennük az elemet, le kellett csavarozni a hátulját. A teljes hátulját. A gyerekek tapasztalataiból már okultam, hogy óráshoz vigyem, mert gyakorlatilag minden ilyen típusú gépnél nagy az esélye, hogy az elemcsere után tönkremegy a gép (eddig 17 gépből 1 élte túl, de ez csak a saját felmérésem. Lehet, hogy Magyarországra csak hibás gépeket hoznak?). Oké, elballagtam az óráshoz elemmel együtt a két gép elemcseréje kétezer forint volt. Otthon már nem működtek. Vittem vissza az óráshoz, megerősítette a tapasztalataimat, és a boltot javasolta. Az egyik gép még garanciás volt, már írták is volna a papírt, majd kijelentették, hogy mivel én kinyitottam a gépet, elestem a garanciától! Az nem volt érv, hogy másképp hogy cseréltem volna benne elemet? Ügyes...határozottan ügyes.

Apukám próbált vigasztalni, hogy ne dühöngjek. Képzeljem el, hogy egy ilyen gépért az a szerencsétlen kínai, aki a gyártósoron dolgozik, kap egy kanál rizst. Hányat kell neki összerakni, hogy jóllakjon? Persze, hogy sok a hibás, és mindenki (a vásárlón kívül) abban érdekelt, hogy minél többet vegyünk belőle. Az pedig csak úgy megy, hogy ha minél hamarabb tönkremegy.

 

Na, ezen felszívva magam, már egy kevésbé ismert márkás, olcsóbb gépet gépet választottam, még mindig rendes boltban. Egy Ronix gépet vettem, az elemcsere a teljes hátlap leszerelése nélkül megoldható, sőt! Nem is gombelemmel megy, hanem mini ceruzával, tehát tovább tart. Az algoritmusában akadtak idegesítő különlegességek, de elviselhető volt. Ugyanis tönkrement. Írd és mond, fél évig bírta. Plusz három nap. Emiatt aztán nem érvényesíthetem a garanciát, pedig a dobozára két év garancia van ráírva! Esetleg elküldik az óráshoz, amit érezzek megtiszteltetésnek! Ez a bolt részéről gáláns ajánlat.

Hát, azok után, hogy egy rakat pénzre levágtak eddig is, valahogy nem érzem gálánsnak az ajánlatot. Inkább egy hatalmas átverésnek. Mert ugye a garanciális idő lejárta után a javíttatás teljes költségét nekem kellene állnom!

Azt már nem! Inkább veszek egy kínai gépet a bolti ár negyedéért. Ha csak mindegyik fél évig bírja, és ki kell dobnom, akkor is másfél év használat ingyen van. De ezt is csak a piacon vagyok hajlandó venni. Az ottani árus legalább megdolgozik a pénzéért, nem egy boltban kimanikűrözötten vértől csepegő vigyorral vág át. Amúgy is mindketten tisztában vagyunk vele, hogy gagyit árul és gagyit veszek. Legalább tiszta a helyzet.

Persze, nem szeretem az ilyet. Mert ugye vedd meg, dobd el, és vedd a következőt, ez a fogyasztói társadalom mottója. Az eredménye meg?

Rengeteg elektronikai hulladék:

Bár persze nem nálunk, ugye, mert importáljuk a hulladékunkat nálunk kevésbé szerencsés államokba, ahol az egészségvédelem egyenlő a nullával:

Mindez ennyi nemesfémért:

Hát mit mondjak. Dilemma a köbön. Ezt nem akarom. Nem akarok hozzájárulni, hogy ezeknek az embereknek tönkretegyék az életét, az egészségét, és pluszban a környezetüket.

Így felmentem a netre (az én eszem is megáll, hogy ilyen apróságot, mint a számológép a neten keresgélek!), és megkerestem a jó kis gépem gyártóját. (Ha valakit érdekel, Texas Instruments, és 22 éve vettem.) Hát, meglepődtem, hogy a kedvencem már múzeumi darab lett. Azt biztos, egy remekbe szabott, kellemes felhasználhatóságú, jó algoritmusú gép, megérdemli, hogy mutogassák. Csendesen megjegyzem: gyártani esetleg nem akarják újra? Vásárolnék belőle. Írtam nekik, hátha pár darab még fellelhető.

A remény hal meg utoljára.

Megvilágosodás energiakúra közben - 5. nap

Az energiakúra ötödik napja a világításról szól.

Szóval a világítás nem is eszi annyira az áramot, mint gondoltam! Alig 2-4 %-a az áramköltségnek. Hogy ezt mennyire lehet lefaragni, nem tudom. Túl kicsinek tűnik a részesedése az összes fogyasztásból.

A kétezres év fordulója táján volt egy pályázat, már pontosan nem is emlékszem rá, csak arra, hogy egy nagycsaládos férfi leírta az újságban, hogy ment rá a családi béke. Mert mindenki mindenkit figyelmeztetett, hogy kapcsolgassa le a villanyt, mert nyerni akartak és ezen folyamatosan összevesztek. A végén három hónap alatt kb ezer forintot tudtak így megspórolni. Megéri? Nem igazán. Négy gombóc fagyi ára.

Szóval ésszel kell hozzáállni a dolgokhoz. Nem úgy, mint az Európai Unió kissé agyatlan vezetői. Ők ugyanis egy tollvonással megszüntették a régi, izzószálas lámpakörték gyártását, mondván, hogy majd mennyit fogunk spórolni! Na ja. A kapcsolgatások energiaigényéről meg szó sem volt! Merthogy bizony az energiatakarékos csövecskék felkapcsoláskor zabálják az energiát. Ezért nem jók például a wc-be, a spájzba, vagy a lépcsőházi automatikus világításhoz. Túl sokat fogyasztanak! Tegyük a kezünket a szívünkre: muszáj volt azokat az izzókat betiltani?

Oké, sokat fogyasztottak, az előállításuk is sok környezetvédelmi problémát vetett fel, és a kripton is drága volt beléjük. De bizonyos helyeken, ésszel használva, igenis kevesebb energiát igényeltek volna, mint a kompakt fénycsövek. A józan paraszti eszű magyar fogyasztó pedig alaposan bespájzolt belőlük,mielőtt a forgalmazását is betiltották volna :). Hiába. A magyar virtusra mindig lehet számítani!

Ám, ha valaki elfelejtette, vagy csak túl fiatal volt még a betiltás idején, netántán kifogyott volna a készlete, akkor mit csináljon?

A gyártókat sem kell félteni. A régi izzólámpa burkolatába halogénizzót tettek. Kicsit kevesebbet fogyaszt, úgy 70 %-át az izzószálasnak, és jól tűri a kapcsolgatást is.

Ez megfelelően helyettesítheti a régi izzókat. Ja, hogy mérgező? Igen. A kompakt fénycsövekben meg higany van. Egyiket sem tanácsos tehát összetörni. De ahol sokszori fel-le kapcsolgatás kell, vagy csak ritkán, rövid ideig használjuk, oda ideálisak.

Ilyen helyek:

• wc
• spájz
• pince, padlás
• lépcsőház
• garázs
• külső világítás családi háznál
• mozgásérzékelős világítások

Ahol pedig huzamosabb ideig égetjük a villanyt, a nappaliban, konyhában, étkezőben, olvasólámpába, és a fürdőszobában (utóbbi határeset, hiszen legalább 20 percig kell egyhuzamban világítania a kompakt fénycsőnek, hogy energiatakarékosnak legyen mondható), oda érdemes az energiatakarékos fénycsövet venni.

+1 kérdés:

Mi van a ledes lámpákkal? Mennyire energiatakarékosak? Eléggé azok, de sok hátrányuk is van még. A kompakt fénycsövek gyártásakor úgy 10-15 évet kellett várni, mire igazán jó fényűek és hatékonyságúak lettek. Emiatt nem éri meg még ledet vásárolni. A fényerejük kicsi, annyira, hogy nem is írják rá a dobozra, hogy mekkora izzólámpáénak felelnek meg. Már eggyel megszívtam. Alig világít. Ráadásul hideg fehér fényt bocsát ki, míg a mi szemünk a meleg fehérhez van szokva ( a Nap ugyebár izzik, ezért találjuk barátságosabbnak az izzólámpa fényét). Tehát hosszabb használat esetén jobban fáradt a szemünk. Esetleg a toalettekbe ajánlanám. Mivel kellemetlen fényt áraszt, az ember gyorsabban végez a tennivalókkal :D.

Koviubi - finálé

Nos, a nagy kovászolás véget ért. Szerepeltek benne anyuék (mint az uborka termelői és szállítói), az uborkák, a napfény, és egy jó csomó bifidus meg acidophilus baktérium. Szóval elkészült. Még szerencse, hogy izgalmamban volt időm egy utolsó fotóra az üvegben:

Így nézett ki, mielőtt kiszedtem az üvegből. Szépen látszik, hogy az uborka eredeti harsány zöld színe elsápadt, ahogy a bacik által termelt anyagok megsavanyították. Nos, végre kiszedegettem az ubikat, leszűrtem a levét. A kapor és krumplik megtették a kötelességüket, és mint a mórok, mehettek. A szemetesbe. Bárcsak tudnék valahol komposztálni! De sajnos itt még nem megoldható. Túl nagyváros, túl hisztisek a szomszédok.

Utána jól záródó edénybe tettem az uborkákat (bocs anyu, azt mondtad, nekem adod! :)):

Mehetett a hűtőbe. A jó záródás azért fontos, mert imádom ugyan a kovászos uborka ízét, de azért a dinnyével keverve nem az igazi... Mihelyt lehűlt, már ehető is! Reggelire már ettem belőle! Kicsit kevésbé ért át, jót tett volna neki még egy nap a krumplikkal, de majd utóérlelik a bacik a hűtőben is.

Azon kívül, hogy finom, milyen hatása van még? Hát, mint írtam, a folyamatot mindenféle bifidus, meg acidophilus baktériumok végzik. Azok, amelyeket például joghurtokba szoktak tenni, mint prebiotikum, vagy probiotikum. Jó hatással vannak az emésztésre, és rohammal szorítják vissza a candidákat.

Ha kedvet kaptál hozzá, kedves olvasó, akkor állj neki nyugodtan, látod, nem nagy ördöngösség elkészíteni. Az elkészül uborkákat levével együtt le is lehet fagyasztani, így évszaktól függetlenül lehet fogyasztani!

Jó étvágyat hozzá!

Szén-dioxid diéta - energiakúra 4.nap

Gondoltam, hogy ez a nap nekem könnyű lesz, vagy éppen pont hogy nehéz, hiszen nincs kocsim, tehát ezen a módon nehezen tudnék csökkenteni a szén-dioxid kibocsátásomon.

Kárpótlásképpen termelői dinnyét vettem a görög gömböc helyett. Elvégre közelebbről szállítják, ha itthon termelik, mintha a messzi Görögországból szállítanák ide, nem? Oké, sajnálom a görögöket a pénzügyi válságuk miatt, de a környezetre is gondolnom kell. A zöld héjú édességet azonban gyalog hoztam haza. Igaz, a szabályok szerint vihettem volna kerékpárt, de nem tudok a kormányra akasztott ötkilós dinnyével rendesen közlekedni, így inkább lemondtam az élményről. Arról, meg hogy ilyet vásároljak, még hosszú ideig csak álmodozhatok:

Így maradt a gyaloglás, tehát a séta rész letudva. Bár, lehet, hogy egy kerekes bevásárlókocsiba beruházok majd nemsokára, hiszen így a cipekedés jó részétől megszabadulnék. Ám a harmadikra - lift hiányában - mindenképpen cipelnem kellene a vásárolt holmit. Majd meglátjuk, emésztgetem még a dolgot.

Azt hiszem, kitaláltátok, hogy ha már nincs autóm, én a tömegközlekedést használom. Nem is olyan vészes, hiszen a tanév alatt heti kétszer teszem meg az Aszód - Veszprém távot. Egyszer oda, egyszer vissza. Ez mivel is jár? Egy busz, egy vonat, két metró, és egy újabb busz. Rutinos vagyok.

Viszont egy újszülöttnek minden vicc új. Az unokaöcséimet már születésük óta mindenhová autóval vitték, nekik nagy meglepetés volt mind a távolsági autóbusz, mind pedig a vonat. Érdemes egyszer-kétszer otthon hagyni a kocsit, és csak tömegközlekedéssel nekivágni egy-egy útnak. Munkába vagy szórakozási céllal, szinte mindegy. Meglepő dolgokat fogunk tapasztalni. Egyrészt nem kell parkolóhelyet keresgélni, és a parkolódíj is a zsebünkben marad. Természetesen az alkoholos italoktól sem kell megtartóztatnunk magunkat, bár jobb, ha nem hullarészegen kérjük a jegyet a kalauztól! Többet sétálunk. Ez így időpazarlásnak tűnik, és mégsem az, hiszen séta közben felkészülhetünk az előttünk álló napra, vagy éppen ellenkezőleg. Lazíthatunk a kemény munka után, és nem cipeljük haza a melót. Az sem utolsó, hogy így a kondink is javulni fog, és még pénzt sem kell kiadnunk érte. Meglehet, ennek fényében többször hagyjuk szunyálni a garázsban az autót.

Ha pedig mégsem tudunk lemondani a kocsink nyújtotta folyamatos kényelemről, akkor legalább szervezzünk be magunk mellé pár útitársat! Ne csak a közeli családtagokban gondolkodjunk, kérdezzük meg a barátainkat, ismerőseinket is. Csatlakozhatunk telekocsi rendszerekhez. Utóbbiakban az utat a neten hirdethetjük meg, és e-mailen, telefonon jelentkeznek hozzánk az utasok, akik hozzájárulnak az üzemanyagköltséghez is. Mindenki jól jár, mert olcsóbb, gyorsabb az utazás. A dugók szempontjából is hasznos megosztani a kocsit. Ha ugyanis négy kocsi helyett egy kocsi közlekedik a dugó olyan kicsi lesz, hogy szinte megszűnik. Így sokkal gyorsabbá, kényelmesebbé válik az utazás.

Koviubi 3. nap

Csak egy gyors helyzetjelentés a kovászos uborka állapotáról. Tegnap az ablakból letettem az erkély kövére, mert túlságosan felmelegedett. A nyugati erkély átka. Most már kezd jól kinézni:

Az uborkák ígéretesen sápadnak, bár a lé kicsit kevésbé zavaros, mint anyuénál szokott lenni. Bár a mikroklíma kissé eltérő egy kisvárosi családi ház kertje és egy nagyvárosi, forgalmas helyen levő erkély között. Holnap ugrik a majom a vízbe, illetve az uborka a hűtőbe.

Víz, víz, tiszta víz... avagy energiakúra 3. nap

Ha nem tiszta, ne vidd vissza, mert a csacsi belepusztul, ha megissza! Inkább tisztítsd meg, mielőtt visszaengeded a természetbe. Hogy az nem olyan egyszerű? Nem bizony! Költség- és energiaigényes folyamat, és ha nem családi házban élsz, nem is olyan egyszerű szennyvíztisztítót építened.

Így marad a megelőzés. Ha teheted, minél kevesebb vizet használj! Hogyan?

A zuhanyozás nálam alap, hiszen nincs fürdőkádam :). Anyuéknál szoktam potyázni, amikor hazakeveredek hozzájuk egy fél országgal arrébb. A napkollektor nálam kivitelezhetetlen, akárcsak az esővízgyűjtés. A családi házban persze mindjárt másképp néz ki. Ott azt teszel a tetődre, amit szeretnél, és a ciszternák készítésének sincs akadálya. Azzal aztán tényleg rengeteget lehet spórolni!

A csapjaim nem csöpögnek, hála a teflonszalagnak, amivel szépen lehet tömíteni, és nem is olyan bonyolult. De ha már a csap van terítéken, megtettem végre, amire már hetek óta áhítozom, csak sosem volt időm. Vettem egy perlátort a konyhai csapra:

Filléres kis holmi, tényleg. Ez spec kínai gyártmányú, és nincsenek extrái, csak a két alapfunkció és a forgathatósága. Az egyik állásában a vízhez nagyobb mennyiségű levegőt kever. Tehát ugyanolyan jól tisztít, csak kevesebb vizet használ fel. A másik funkciója a zuhanyoztató, amivel alaposabban, kevesebb vízzel tudok öblíteni akár tányért, akár gyümölcsöt. A rendes tömítéshez kellett a teflonszalag, de most csepegésmentesen, szuperül működik. 

Azt nem tudom, hogy pontosan mennyi vizet fogok vele spórolni, de általában olyan 25-30 % körüli a megtakarítás mértéke. Ha ezt pontosan ki akarjuk fejezni pénzben, akkor vegyük elő a vízszámlát. Én évente kb 27 ezer forintot költök a vízszámlára, aminek a 25%-a 6750 Ft. Ebből ugye kivesszük a mosógépet és a zuhanyozást, tehát alsó hangon is 3-4 ezer forintot jelent. Nem rossz egy 500 forintos kütyütől mi?